Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Rózsa Judit: A milleneum és a budapesti színházak

Szigfrid álmodozó filosz, verseket ir, semmi elfoglaltsága nincsen. A modern kapitalista mentalitás igazi megtestesítője Jacques, az amerikai gyáros. Számára csak egyetlen dolog létezik: tőkéje forgatásából származó haszon. Lánya, Mirjam az emancipált nő tipusa: független, szabad, és régóta Szigfrid menyasszonya. Megérkezik Karapuszpopulosz, hogy egymillió korona fejében egy kis macedóniai fejedelemség, Peónia élére kinevezze Szigfridet. Róla hamarosan kiderül, hogy szélhámos, alig tud léghajón elmenekülni a felbőszült Baranghoktól. Az eddigi kötelékek felbomlanak: Géza és Mirjam egymásba szeretnek, Szigfrid és Ibolyka szintén össze akarnak házasodni. Az események végülis mindenki számára boldogitóan alakulnak. Jókai a kapitalista fejlődés kezdetén járó, iparosodó ország jellegzetes alakjait állitja elénk darabjában. Legszimpatikusabbnak mégis Gézát ábrázolja, aki egyszerre képviseli a tradicionális magyar nemességet és a jövő kapitalista gazdálkodóvállalkozóját. Jókai ezzel a véleményével szinte az egész konzervatív, feudális társadalom értékítéletét képviseli, amely nehezen fogadja be a gyárost, a nem-nemesi származású kapitalistát. Az amerikai rokon, a gazdag polgár lánya számára rangot akar szerezni, mig a hazai bárónak vagyona növelése a legfontosabb cél. Ez alól a rang- és pénzhajhászás alól csak Barangh Géza kivétel, s a darab végén természetesen ő jár legjobban, hiszen amerikai menyasszonya tetemes hozománnyal rendelkezik, Magáról az előadásról nagyon keveset tudunk. Rendezője Mátrai Betegh Béla volt. A szövegkönyvben egyetlen utalást találunk díszlet- és jelmeztervekre, amely nem a szerző, hanem a rendező megjegyzése. Az egyik látványos jelenet, amely a millennáris felvonulást ábrázolta, Munkácsy A magyarok bejövetele cimü festményének pontos mása volt. Szabad élőképként elevenítette meg Munkácsy alkotását. Nem egyedülálló ötlet, a korszak kedvelte az élőképeket, s a szinházak gyakran vették segítségül egy-egy monumentális jelenethez híres festők jól ismert történelmi tárgyú vásznait. A historizálás egyik jel-