Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Rózsa Judit: A milleneum és a budapesti színházak

legzetes megnyilvánulása ez, nemcsak patetikussága, hanem eklektikus volta miatt is. Jókai darabját az első három estén játszották, majd a kasszasikernek számitó darabot, Bisson Az államtitkár ur

ját mutatták be. Az eddigiektől eltérő profilú volt a pesti Népszínház. Elnevezéséhez hiven elsősorban nem intellektuális darabokat játszott, hanem könnyen érthető, látványos szinmüveket, daljátékokat mutatott be. A legtöbb népszínművet is ez a társulat vitte szinre. Repertoárjuk változatos volt, sokfélét játszottak egyszerre, s a szinházak között ők tartottak leggyakrabban bemutatókat. 17 A szinház müsorpolitikaját Verő György alakította ki, akinek tehetsége elsősorban a monumentális történelmi revük szinrevitelénél jelentkezett. Kitűnően mozgatta a tömegeket, s hatásos színpadképek kialakítására volt képes. Sok ötlettel és találékonysággal rendezte meg az 1000 év cimü darabját is. A szinlap szerint ez: "látványos szinmü dalokkal és tánczczal 3 szakaszban, 10 képpel, 4 változással. A népszínházi bizottság megbízásából irta és zenéjét szerzetté: Verő György." A bemutató április 17-én volt. A darabnak igazi, egybefüggő, cselekménye nincsen, a különálló és nagyszerűen megkomponált tiz kép a magyar történelem egy-egy sorsfordulóját illusztrálja. Záróképei az Ünnep és az Apotheozis allegorikus megjelenítése. A jelenetek a következők: 1-ső kén: Honfoglalás 896 Árpád: Kiss Mihály Álmos: Horváth Vince De ér: Szirmai Imre Borz: Németh József Katáng: Tollagi Adolf Koro: Ujváry Károly Egy magyar igric: Raskó Géza Uprauda: Szerdahelyi Ferenc Márko: Hortobágyi /György?/