Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Rózsa Judit: A milleneum és a budapesti színházak

tátott darabok az ő életük visszásságait, problémáit vagy éppen humoros mozzanatait jelenítették meg. Az ilyen témájú színmüveknek külföldön már olyan hagyományaik voltak, mint pl. a francia bulvárdarabok. Magyarországon ez a műfaj csak a század végén jelentkezik. A késés oka a polgárság hiánya volt. A repertoár kiválasztását erősen befolyásolta, hogy a Vigszinház magánkézben volt. Ez bizonyos fokú függetlenséget biztosított a hivatalos kultúrpolitikától, de egyben azt is jelentette, hogy sok olyan esetlegesen silány sikerdarabot kellett játszania, mely a szinház anyagi alapját biztosította. A hazai szinházi életben jelentkező tartalmi újdonsághoz uj formai megoldások kapcsolódtak. Erre utal a szinház programját megfogalmazó Prológ is. Szakítottak a historizmus látványos, patetikus stílusával, bevett és tartalmatlanná vált álromantikus kellékeivel. Ezeket egy közvetlenebb, un. társasági előadásmód váltotta fel: uj játékstílus alakulhatott ki. A szinház felavatásakor /május 1-én/ a Barna Izsó által komponált ünnepi nyitány után Kozma Andor Prológja követkeQ zett. Majd Jókai Mór A Baranghok avagy a peóniái vojvoda cimü drámája került szinre. Kozma Andor allegorikus játéka fontos útmutató számunkra a színház programját illetően. Szereposztás: A Vigszinház szelleme: Lenkei Hedvig Plautus: Gaál Gyula Molière: Balassa Jenő Kisfaludy Károly: Beregi Oszkár Cselekménye mindössze annyi, hogy a Vigszinház szelleme megidézi Plautust, Molière-t és Kisfaludy Károlyt. Kéri őket, hogy repertoárja összeállításában adjanak tanácsot. A szellem igy jellemzi önmagát:

1

^ "Hogy újfajta szini szellem S nem avult sablon vagyok... Páthosz, frázis, bölcs tanulság, S végül nagy apotheozis. Görögtüzzel, süllyesztőkkel