Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/

1821 márciusában az új színházépület felavatásával kezdődik a kőszinház története Kolozsváron* Lezárult egy korszak, amelynek végén mélté hajlékot kapott Thália• Az 1803-tól épülő, s 1821-ben befejezést nyert Parkas utcai szinház elkészülése mindenkiből: színészből és az építkezésben nem kis részt vállaló közönségből határtalan lelkesedést váltott ki. Káli Nagy Lázár büszkén Írhatta le: "Az épület nagysága, pompássága s belső szépsége akkora és olyan, hogy birodalmunk akármelyik városában, Bécset sem kivéve, méltán helyet foglalhatna" Göde István szinész, aki részt vett a Bécsben rendelt díszletek hazaszállításában, erről az eseményről csak elfogódottan tud megemlékezni: "Megérkezve az óhajtott helyre, megnyílt a szinház, óhajtásim ezen tüzpontja... A függöny fölvonul, az első szó Corvin Mátyásban... e szinpadon enyém volt. A darab tetszett, én tapsokat aratók, s volt-é okom megbánni, hogy szinész lettem?! Jövendőm képe naponta viritóbb szinben tünt föl..." Az intézmény és a saját személyes jövőjének a biztositékát látta a kŐszinházban! A Magyar Kurir még a megnyitás évében részletes leírást közöl az elkészült 3 kolozsvári színházépületről^; de az eseményről még másfél év múlva is szó esik a lap hasábjain: "Erdély reménysége, szint olly szépen kezd teljesedni a Nemzeti Magyar Szinjátszó Társaságra nézve, mint a Nemzeti Játékszin épitésében már beteljesedett.. ."^. Nem csoda, hogy a lelkesedés első örömmámorában mindenki megnövekedett érdeklődéssel kiséri a most már állandó hajlékkal rendelkező, új korszakot kezdő kolozsvári színtársulat munkaj át. Perenczi Zoltántól tudjuk, hogy 1821-től a bizottság maga