Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Marton Gábor: Czakó Zsigmond drámai életműve

túsza szülőföldjén erősebb marad. Enyedi Sándor szives közlése alapján tudjuk, hogy születésének évfordulóján Marosvásárhelyen rendszeresen előadják a századfordulóig a Kalmár és tengerész

t, s az előadások előtt megemlékeznek a székelység nagy fiáról. Ha drámáit nem is játsszák Pesten, szellemi jelenléte még sokáig követhető a kortársak Írásaiban. E szellemi jelenlét első szinten érdekes módon testvérének egyik leveléből bontható ki. Czakó János tüzértisztként vesz részt a szabadságharcban, s Világos után Törökországba emigrál. Az 1860-as években a Pővárosi Lapok konstantinápolyi tudósítója. Az ottani viszonyokról szóló írásai erős irodalmi érzékről és számottevő szépirodalmi tehetségről tesznek tanúbizonyságot. A "Levelezés" ténye azért érdekes, mert Czakó János ezek szerint nem veszítette el kapcsolatát Magyarországgal. Igy 1867 májusában írott levelében emlékezik meg "feledhetetlen emlékű bátyjáról, a drámairodalom terén magának nevet szerzett Czakó Zsigmondról." Czakó Zsigmondra hivatkozni 1867-ben tehát még erkölcsi rangot jelentett. Másik emlékforrás az 1876-ban közzétett, dr. Lukinich Imre által szerkesztett Nagyenyedi Album egyik fejezete, a mü* ' 8 fordító Szász Károly naplójának részlete. Szász Károly magatartása furcsa módon Vahot magatartásának tükörképe, ám ha ez lehetséges, még annál is lesújtóbb az irás szerzőjére nézve. Czakó Zsigmond eredeti müveit Abafi rendezi sajtó alá s az ő nyomán Perenczi publikálja a Nemzeti Könyvtár sorozatáQ ban ket kötetben 1883-1884-ben. A Czako Zsigmond összes müveit tartalmazni szándékozó kötetből hiányzik a János lovag és a Szt. László és kora

. Életmüvének eddigi egyetlen összefoglaló elemzését Bérezik Árpád készítette el a Kisfaludy Társaság évlapjai számára.

1

^ Czakó Zsigmondot a régi ferencvárosi köztemetőben temették el» ugyanott, ahol néhány esztendővel később Noszlopy Gáspárt és társait. A temető megszüntetése után /1875/ Czakót exhumálták és hamvait a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Az exhumálás pontos körülményei, sajnos nem ismeretesek. 1875 tájékán már létezett egy határozott törekvés, a-