Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Marton Gábor: Czakó Zsigmond drámai életműve

nem hasznosítható dimenzióit tárja fel. A reakció pedig a tapinthatatlan álmokat - vagyis azt, amit annak vél - még elfogadja, de később már semmi mást nem lát és nem hall, sajátos módon az elmélet szintjén a maga korában egyedül érzékelve Czakó irásmüvészétének lényegét, mint "a föld ne forogjon, hanem álljon" elvének, a megkövült érvér ésü világ könyörtelen, egyetlen emberre jellemző kritikáját. Az egyetlen művész, aki igazán érthetné s aki tragédiájának lényegét megsejti, Arany János. Ám ő rövid idő óta van jelen az irodalmi életben, s ekkoriban újra élete örök kisértő démonával, a "lenni közönséges ember" nehézkedésével küzd. Czakó elszigetelődésének oka nemcsak a pályatársak szellemi távolléte. Czakónak sohasem volt érzéke az aktuálpolitikához. Amikor 1847 elején fellángol a vita a Nemzeti Szinház igazgatási rendszere, illetve annak reformja körül, Czakó egy kiáltványt publikál, amelyben nyilt támadást intéz a vezetős ég ellen. Nem ismeri fel, hogy a Nemzeti Szinház hovatartozásának kérdése nem egyszerűen adminisztrációs, és még csak nem is művészi probléma. A nemzeti Szinház a magyar liberalizmus egyik legfontosabb agorája. /Már a 40-es évek elején történnek olyan kisérletek, amelyeknek célja e szellemi bázis felszámolása. Amikor pl. Petrichevich Horváth Lázár azt panaszolja, hogy a Nemzeti Szinház nem elég fényes, szavai mögött valójában az a követelés áll, hogy a szinházat, amelynek szerénysége a magyar országgyűlési dotáció fix összegű, de csekély /kezdetben 2000 pft/ mértékéből adódik, vonják ki a pozsonyi diéta hatásköréből és udvari szinházzá alakítsák át/. Cikkének tanúsága szerint Czakó nem érti meg, hogy az idők folyamán a Nemzeti Szinház üzleti vállalkozássá, bizonyos szempontból semmilyen más kapitalista vállalkozástól nem különböző üzemmé vált és hogy ez az üzemszerüség másfajta vezetési formákat, módszereket . igényel, mint a vándor tár aulátok látszólag demokratikusabb, valójában fejletlenebb vezetési struktúrája. Ezen túlmenően Czakó a publikációt aktuálpolitikai szempontból is rosszul időziti, mert Írásának megjelenése a reformellenzék pártalakitási kísérleteinek idő-