Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Marton Gábor: Czakó Zsigmond drámai életműve
pontjára esik. A pályatársak részéről az irásra Egressy Gábor válaszol. Pontosan két hét időkülönbséggel két válaszcikket publikál: az első "A Czakó-féle czikk",^" a második a "Szinházi kormány és Czakó" • Egressy mindkét cikkében egyfelől rendkivül határozott, az időszerű politikai helyzetnek megfelelő álláspontot képvisel. Világosan leszögezi, hogy a Nemzeti Szinház 1847-es igazgatási rendszere történelmi fejleménynek tekintendő, amely részint a szinház napi gyakorlaténak tanúságaiból, részint a tapasztalatok szüntelen, praktikus kontrolijából született meg. Másrészt nem tagadható meg az Írásoktól a birált ellenféllel szembeni jóindulat. Egressy írásaiban a kortársak közül Bajza által kezdeményezett sajátos közéleti magatartás-modell tükröződik; a magánéleti szimpátiák fenntartása és nyilvános vállalása melletti az eszmei kérdésekben, ha kell a szellemi konfrontációig terjedő hajlithatatlan következetesség, amelynek érvényre juttatása minden magánemberi kapcsolattól független. Jóval kevesebb tolarenciát tanúsítanak a hivatásos politikusok. A Pesti Hírlap hasábjain közzétett válaszban éles hangú nyilatkozat formájában határolják el magukat Czakótól. Ezt a választ többek között Kossuth Lajos, Eötvös József, Batthyány Lajos, Teleki László, Andrássy Gyula, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Fényes Elek, Páy András irja alá, de a nevek között ott találjuk a korabeli reformértelmiség minden progresszív gondolkodású vezetőjét, összesen 45 főt. írói sorsa és politikai baklövése belső száműzetésbe sodorja Czakót s némiképp szimbolikusnak tekinthető tény, hogy amikor 1847. december 14-én egy zsúfolt szerkesztőségi szobában öngyilkosságot követ el, már senki sem figyel rá. Utóélete azzal a három epitáfiummal kezdődik, amelyet Petőfi, Vasvári és Arany irnak temetésekor. Petőfi és Vasvári hangjában a lelkiismeretiurdalás szólal meg eleven erővel. A sorstragédiát Arany érti meg. Az önkényuralom éve t ire Czakó darabjai sorra letűnnek a Nemzeti Szinház színpadáról. Érdekes módon személyének kul-
