Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Marton Gábor: Czakó Zsigmond drámai életműve

s Leona szavaival. Kezdetben ismét eszményekről /az erasti okítás eredményeként erkölcsi nézőpontú, társadalmi eszményekről/ esik szó, majd az intézményekről s végül hangzik el a megsemmisítő kritika mindennemű társadalmi érvényű tapasztalatról. Üres a történelem és üres Erast természete is: a valóság eseményei már csak a felmorzsolódás logikája szerint alakulnak. Erast meghal megátkozva saját eszméit - saját imája szavaival: Erast

: /a hitéhez való ragaszkodás ás irántai kétségbeesés egymással harcolva terhes küzdelmet fejtenek ki benne hitvallásának szokott alakját mondja, de a kétségbeesés hangjával, melybe végre átkozó hang is vegyül./ A gondolati szerkezet itt lezárul. Aquil és Leona IV. felvonásbeli tragikus feszültségű beszélgetése már nem több, mint a csőd deklarálása. 4quil visszatér a társadalomba, Leona a remetetanyán marad, de ez már csak fizikai különbség, két tár sadalmi végtermék /két lelkileg halott ember/ életének minden képpen szükségszerű kódája. Czakó hőse tehát valójában az önmaga sorsára it élt ember. A filozófiai bűvészmutatványok mögött egy szerencsétlen, nyomorult és mindennek kiszolgáltatott lény áll, aki az önmegvalósitás képességét is elveszitette, s minden kisérlete, minden játéka csak arra való, hogy eltakarja saját szeme elől a tapasztalatok mögött tátongó semmit. A választásban álló szabadság csődje, a nevetséges, mert önmagát fölemésztő emberi lény képzete a mi XX. századi fülünknek ismerős gondolatok. Czakó e gondolatok kifejtésére rendkivül takarékos és fegyelmezett irodalmi apparátust mozgat. A tételszerüségből következően a szinen csakis a szükséges szereplők jelennek meg. Egyetlen olyan mondata sincs a dialógjaiban, amely fölösleges, értelmetlen, vagy a központi konfliktustól idegen volna. Rend kivül kontemplativ és koncentrált mű keletkezik igy. Hatásmechanizmusénak két sikja van. Az egyik a szentimentális-romantikus irodalmi hagyományból átmentett klisék, pl. hagyományos szerkezetű szituációk, az érzékeny hősnő nyiltszini megőrülése, amely a megelőző korszak szinésznőinek hálás bra-