Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Marton Gábor: Czakó Zsigmond drámai életműve

- fentebb már elemeztük. A másik olyasfajta történelmi hivatkozás, amely sajátos módszerrel ugy vonatkozik egyes történelmi tényekre, hogy azokat a róluk a köztudatban élő kliséken keresztül ragadja meg, de oly módon, hogy a sajátos hivatkozás felszinre hozza a klisék mögötti valóság teljes szellemi differenciáltságát. A Kalmár és tengerész

ben ennek legszembetűnőbb példája Keled! és Endre figurájának párhuzamossága. A kalmár és a tengerész foglalkozásnak sajátos egymásmellé helyezése az Ezeregyéjszaka Szindbád-történeteit idézi. A hajdani egység kettéválását szimbolizálja a hajdan elválaszthatatlannak hitt arab mesefigura két egymást kizáró alakban való megkettőzése. Ez mintha valami ősi ártatlanság elvesztését szuggerálná, az előző elemzési szintre vissza utalva mintegy visszasirja azt a mitikus időt, amikor a dolgok még törvényszerűen egymáshoz tartoztak és bizni lehetett abban, hogy az ember megismerheti az események logikáját. Czakó hősei számára a boldog ősállapotnak már csak devalválódott külsőségei maradnak. A tengerész nem áhitozik többé a szökőkutas kertek nyugalmára s élete megoldását végül egy kényszerű látszat-boldogság hozza meg. A kalmár paradicsoma hazugságokkal teli és visszataszitó, életének tanulságai pedig csak a Tengerjáró Szindbádéira emlékeztető kádenciák. Ezáltal a magasrendű parafrázis által lesz teljessé Czakó bírálata, s egyben filozófiai alapvetése. A korabeli sajtóélet légüres terében az előadásról a Honderű közöl kritikát. A drámából a nemes érzelmek rajzát hallja ki s a müvet elragadtatásában egyenesen erkölcsi tanszéknek nevezi. A szinészi játékkal rendkivül elégedett, s legfeljebb Egressy Gábor /Artúr, a titkár szerepében/ szerepépitését kifogásolja.

1 III. Végrendelet Ha a Kalmár és tengerész

t az esélyek kritikus számbavételének tekintjük, akkor a Végrendelet az esélyekkel való leszá