Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Marton Gábor: Czakó Zsigmond drámai életműve
tehetségre féltékeny Vahot személy eskeaő-bántó sajtópiszkélódásai. A darab bemutatóját közönséglélektani szempontból azonban nemcsak az áldatlan sajtóbotrány készíti elő. A társasági sajtó tanúsága szerint a szezonélet azon a nyáron különösen lapos és unalmas, és a társaság felfokozott várakozással tekint a szinházi évad őszi eseményei elé. Irodalmi színvonalán tul ez is hozzájárul a Kalmár és tengerész kirobbanó közönségsikeréhez. /Bemutató 1844. november 18./ A Kalmár és tengerész a czakói filozófia első irodalmi megfogalmazása, a maguk korában érvényesnek hitt jövőképzetek teoretikus bírálata. Kelediékhez hasonló, hazafias gondolkodású, európai eszményekre figyelő magyar burzsoá család inkább csak a reformértelmiség álmaiban létezik. A voluntarista tár sa dalomrajz érdekessége pontosan egyetemes érvényű kritikai teoretikusságában rejlik. Czakó magyar polgára megőrzi jellegzetes patriarchális vonásait, de magatartásán, ha szükséges, átüt a nemzeti karakter nélküli pénzarisztokrátá kíméletlen kegyetlensége. Czakó figurái elvontságukban is rendkivül differenciáltak. Az öreg Keledi minden modellszerüsége ellenére hiteles figurává lesz felesége iránt érzett kiszolgáltatott és rövidlátó szerelmével, papirizü humanizmusával és avval a különös nyugtalan bölcsességgel, amellyel álmai világának összeroppanását veszi tudomásul a dráma végén. Sokoldalú, sokszintű a darab női főszerepe, Keledinó figurája is. Az eszményi polgár nem egészen eszményi felesége meglehetősen alpári stilusban, a másik brutális semmibevételével csalja meg férjét a titkár úrral. Önellentmondásos alakjában a nagyvárosi, jellegzetesen nagypolgári hiszteroid nőtipus egyik legkorábbi és legértőbb rajzát kapjuk. Egyedül a dráma negativ főhőse, a titkár, sikerül kissé halványabbra, sokkal inkább Pranz Moor távoli rokona, semmint egy pesti patrícius magántitkára. Czakó jellemteremtő zsenijét azonban nemcsak a fenti figurák dicsérik, hanem az az alak, akinek megalkotásával Czakó árnyékba boritja a Hitel bolygóit, a Régi pénzek-szerű müve-