Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Marton Gábor: Czakó Zsigmond drámai életműve

életem minden percét jobbra használhatám, nem volt időm hirlapi polémia által magamnak fényes nevet szerezni: hogy pedig azon port melly az iskola falai mellett hében-korban rámragadt, a n. szinházhoz hoztam, s kivüle egyébbel nem birok, ezért bocsánatot kell Öntül kérnem, fényes szerkesztő ur! Ön müveinek fényes neve kölcsönöz érdeket, én óhajtanám, hogy müvem kölcsönözzön nevemnek fényt - de e jámbor óhajtást azon szerencsével - ha a közönség figyelmének legcsekélyebb részét is valamennyire megnyerhetem - mindenkor örömest fölcserélem. A mi környezőimet /Czakó kiemelése - M.G./ illeti /kiknek - ha önnek valahára eszébe jutna mások iránt igazságos lenni - ön fényes neve sokkal tartozik/ ezek loyalisabbak, semhogy valaki iránt fényes vagy fénytelen neve miatt ellenszenvvel viseltetnének - s meggyőződésükkel valamint fényes ön, ugy én sem parancsolok. Egyébiránt a szinmübirálóválasztmányban, melly előtt müvem megfordult, nem csak környezőim /Czakó kiemelése - M.G./ de academiai tagok is nagyobb számmal vőnek részt, s az általok egyhangúan elfogadtatván kör nyezőimet /Czakó kiemelése - M.G./ sem ön vádja, sem semmi gyanusitás nem illetheti. Az irodalom, előcsarnokában ezen első kézszorítását fényes önnek mindenesetre felrovom - azon fájdalommal, hogy első beköszöntésemet is olly modorban kényszeriti ön tennem, mely szivemnek egy hangját sem birja; de mivel a közönség után nem első vagyok, kit fényes ön ilyetén bókokra méltatott s jól tudva azt is, hogy fegyvert bir kezében mellyel fénytelen nevem, vagy környezőim miatt, adandó szinmüvemen uj mezőt nyer fényes nevének ujabb fényt szerezhetni - vigasztalóm e közmondat: malis displicere laudavi." A cikket Czakó teljes névvel, "a n. szinház egyik kardalnoka"-ként irja alá. Dátum: "ősz hó 20. 1844»" A látszólag szenvedélyesen korrekt válasz valójában tele van gúnnyal. Czakó többször is fölemlegeti Vahot élete nagy sérelmét, azt, hogy történelmi drámáival rendre megbukott a Nemzeti Szinház színpadán. A hamis tiszteletadás, amely az utolsó mondatokban nyilt lekezeléssé változik, a maga irodalmi megformál t

ságában sokkal megsemmisitőbb, mint a minden valóságos