Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/

zi meg a Kolozsváron kialakított felépítését. Eltávozásukkal egy olyan kor ért véget, amelynek gyakori szinész fluktuációi ellenére is volt állandó kolozsvári színháza: nemcsak színházépülete, hanem állandó színtársulata, amelyet Kolozsvár városa mondhatott magáénak. Igaz, a körülmények miatt a szubvencionált állandó szintársulat eszmébe nem valósult meg, de a változó szinházvezetők, bérlők mellett a társulat állandó volt Kolozsváron. A következő időszakban a színjátszás ugyan folytatódik, de az állandó kolozsvári szintársulat helyét az egy szinházi évadban többször is váltakozó vándorszintár

sulatok váltják fel. Kolozsvári színészek vándorútjai Erdélyben /1821-1827/ A kőszinház felépítését követő hét esztendőben a kolozsvári színészek Erdélyi Nemzeti Színjátszó Társaságnak hívják mindenhol a társulatukat. Vállalják a már korábban rendszeresített vidéki vendégszerepléseket. Kolozsvár ekkor még csak legfeljebb hat vagy legjobb esetben nyolc hónapig foglalkozathatja otthon színészeit. Tavasztól őszig tartó időszak a vándolásoké. Ebben az időben a vendégszereplések pótolják a hiányzó bevételeket, de a színészek ugyanakkor missziót is teljesítenek. Vidéken a színészet polgárjogáért folyik még a harc. Ebben a harcban a döntő szót a kolozsvári színészek mondják ki, legtöbb helyen ők szólaltatják meg első izben a kor drámairodalmának termékeit. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon már hagyományai vannak, a legtöbb kisvárosban viszont most harcolja ki a hagyományok megteremtésének jogát. "Egyszerre csak közbeszéd tárgya lett, hogy a városba theatralisták érkeztek, egy meglepetéssel hallotta, más némi megbotránkozással fogadta, bárha a szinpártolók hatalmas érvként hozták fel, hogy Kolozsvárt nem nagyon rég maguk a mágnások 18 rendeztek szini előadást." - olvassuk a korabeli feljegyzést Désről, egy kortárs néző tollából. Ezekben az években