Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/

felbukkan egy-egy nem kolozsvári vándorszintársulat is Erdélyben, de ezek működése ekkor még csak átmeneti jellegű. A színészetet ekkor még elsősorban a kolozsvári szintársulat jelenti csaknem mindenütt. Ebben az időszakban az alföldi városainkat kivéve - a többi városokban csaknem kizárólag a kolozsvári színészek játszottak. 1821 nyarán például a Pergő Celesztin és id. Székely József által vezetett kolozsvári társulat megfordult Marosvásárhelyen, Nagybányán, Máramarosszigeten és Szatmáron. Más szintársulat csak Nagyváradon bukkant fel: Udvarhelyi Miklós magyarországi vándorszinésztársasága. 1822-ben Marosvásárhely, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Szeben, Brassó a vendégszereplés útiránya. Udvarhelyi Miklós, ki ekkor már kolozsvári szinész - azt irja, hogy Zalatnára, Abrudbányára és Dévára is eljutottak. Bár nem zavartalan nyár ez, /hiszen a fizetés kérdése miatt Pály Elek és felesége, Elekes és neje, valamint ifj. Székely különválnak a társulattól, és a maguk kis társaságával keresik fel Marosvásárhelyt,/ - a kolozsvári szinészek mégis állják a versenyt egyes német vándortársulatokkal való összehasonlításban is. Évek múlva is visszaemlékeznek a kolozsváriak vendégjátékára. A harmincas évek elején vándorszíntársulatokról kibontakozott vitában egy gyulafehérvári vélemény is elhangzik. Mégpedig a vándorszíntársulatokat elitélő módon. De azért a biráló kivételekről is tud: "Mindazonáltal van arra is példánk, hogy egy jó izlésü nehezebb színészi társaság a közbecsülést érdeméhez képest elnyerhette. 1822-ben a csak félig magyarnak nevezhető Károly fehérvárban /azaz Gyulafehérváron!/ egyszerre két társaság jelent meg; a magyar szinészek első játékaikkal a művészet minden igaz barátját önkörükben tehetségükről meggyőzvén, mind a magyar, mind a német lakosságot részükre hóditák; a német játékszín minden estve üresen maradt, a magya19 roké pedig elégtelen volt nézőit befogadni..." Az emiitett szintársulat a kolozsvári volt. A következő években is a kolozsváriaké a vezető szerep Erdélyben. 1823-ban, tanulva az előző évek tapasztalataiból - a vándorútra induló szinészek - egymás között közös megegyezésre jutottak, hogy elkerüljék