Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
helyzet megállapítására és a történelmi szituáció érzékeltetésére. A Nemzetinek 1919 elejétől "állandó müsordarabja lesz a forradalmak alatt". 115 Hatvány Lajos 116 jelbeszédnek érezte, "melyre a háborús évek megalázó cenzúrája minden jobbérzósüt kitanított." A mesei hangvételben allegorikus tartalom fejeződik ki, de szimbólummá Sancho Panza sem tud válni. A félmegoldás /nem merészelt elszakadni az eredetitől, mint pl. Kosztolányi tette ö Lótoszevőkb en/. ti. Sancho Panza hazatér a faluba, nem vállalja a kormányzóságot, "az iró belős meggyőződésének, a forradalommal szembeni ambivalens érzésvilágának is hU tükre" - irja róla Nagy Péter. 117 Számunkra mindenképpen érdekes, mert a Don Quijote témának /a köd lovagság attitűdjének/ szinpad 1 transzformálásának egyedüli lehetséges pozitiv Irányát jelzi, azt, hogy a szélmalomharcot vivó magánakvaló álomlovaggal szemben a reálisabb elképzelésű Sancho Panzát teszi meg főszereplőjévé drámájának, csakhogy megoldását nem tudja kellőképpen a "mesei igazságszolgáltatás" szellemében végrehajtani. Valami meghökkentő, groteszk - ós egyúttal nem retrográd, merészebb és mégis irodalmi értékű katharzis kellett volna, ez a befejezés a "jó vég" ellenére sem jó vég. A humor mellől hiányzik a fantasztikum. Ennek hiján marad a fegyverhordozó mulatságos alak és nem lesz jelkép, az irói szándék ellenére. Az ilyen féltörténelmi, illetve irodalomtörténeti alakok mellett a valódi történelem hasonlóképpen ábrázolt /félig történelmi/ alakjai is fontosak. Sokkal valószerűbbek ezek: a félig mesés féliè a történelemből "jól ismert", vagy legalábbis másképpen ismert figuráknak /pl. Mátyás király, Kinizsi stb./ deheroizált változatai, mint a hősi múltban talált és kitalált "milléneumi történelem" panoptikum alakzatai /pl. Attila, Árpád stb./ Természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy létezik a hősi multunkat a millenáris sallangoktól mentesen felmutatni akaró /ám mégiscsak a milléneum hangulatában aktuálissá vált/, kissé konzervatív, de tiszta szándékú magyarságot idéző
