Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/

nyittatásakorit ég sokaknak, bé nem férhetvén, szomorúan kelle onnan viaazatérniek - mint a mellyet a jól ismert, de eddig nem látott érdemes Éneklő virtusainak tulajdoníthatni..."

16 Nagy Lázár bérletének a lejártával a bizottság tagjai P. Horváth Dániel, Naláczi József és Wass Imre elhatározták egy főúri részvénytársaság megalakítását és a szinház kibérelését. Az "Actionaria Társaság" eszméje 1824 februárjában, a farsangon merült fel először, amikor a sok huzavona, a szinház bizonytalan létalapja akcióra késztette a szinpártoló nemességet. Részvények kibocsájtásával akarták az anyagi fedezetet megteremteni az elaő magyar nyelvű operatársulat megalapítására. Dérynét a szervezkedők a maguk pártjára állították, s rávették arra, hogy erdélyi tartózkodását hosszabbítsa meg, ugyanakkor segítségét kérték az operatársulat létrehozásához. Ő javasolta, hogy hívják meg az akkor Bécsben tartózkodó Pály Eleket ós feleségét, valamint Szerdahelyi Józsefet, a régiek közül azokra számítottak, akik az operaelőadásoknál számbajöhettek. Néhány tag, akiknek mUködóse elsősorban csak a prózai előadásokhoz kapcsolódott, Székely, Székelyné Ungar Anna, s már korábban Pergő Celesztin és mások elhagyták a társulatot, helyükre ujakat vettek fel. Rossini legújabb operáit hozatták meg, amelyeknek lefordítását elsősorban Deáky Filep Sámuel és Pály Elek vállalta, de az olasz operák mellett más dalművek is szinre kerültek a kolozsvári színpadon. A két év lejártával, 1826 novemberében a részvénytársaság vezetői egy évre újra kibérelték a szinházat, s jól sikerült előadásokat tartottak 1827 tavaszáig, amikor az első magyar operatársulat magyarországi vendégszereplésre indult. Ezzel lezárult egy belső korszak a kolozsvári színészet történetében. E társulat a későbbiek folyamán még visszatér ugyan néhányszor Kolozsvárra, de csak vendégszerepelni. A Kolozsvárról eltávozott 17 operatársulat sikert sikerre halmoz, végül Kassán telepszik meg, bár a nyári vándorútjairól ezután sem mondhat le. A húszas évek végén ez a legszínvonalasabb színtársulat magyar nyelven, s kisebb változásokkal a harmincas évek elejéig őr-