Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
Szent Sztiz vére A Judit " katasztrófája " - és nem tragikuma - az, hogy találkozott a Kékszakállúval, ha ezt a találkozást megtörténtnek fogadjuk el, ha mindez nemt-csak a költői képzelet és a valóság ihlető "találkozása". Aki egyáltalán tragikus lehet, az maga a Kékszakállú, akiben a "megszüntetve megőrizós" 64 konfliktusa lejátszódik, ha ugyan konfliktus ez ós nem dilemma csupán, hiszen Judit sorsa eleve nem kétséges, mint a mesében a lezárt ajtók előtt tépelődő hősök esetében; kinyitja az ajtót, amit megtiltanak neki. Itt ugyan kinyittatja , de a szándék, a megismerésre irányuló vágy minősiti passzivitását. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy valamennyi a költő lelkében élő jelkép , akkor valóságos konfliktusról egyáltalán nem beszélhetünk. A Szent Szűz véréb en két XIII. századi normann lovag, Baldwin és Bohémund barátsága és szerelme, valamint hivatása közötti súlypont-eltolódások adják a dráma lelki tprténéseit. Együtt indulnak el egy misztikus "égi" szerelem /a Szent Szűz vérének/ hívására, lángot vet a vér ük-le lkuk, elhagyván a "földi" szerelmet: Blankát - akit mindketten szeretnek, ám sokkal inkább egymást és az ismeretlenbe hivó vágyaikat megtestesítő Égi Szüzet. S midőn csak Blanka vére válthatja meg Bohémund életét a haláltól - a tőr kioltja a földi szerelmes szivét: Blanka öngyilkos lesz - hogy ők ketten elnyerhessék az égi jegyest. Nincs itt sem tragédia, hanem Blanka sorsa, "katasztrófája" teljesedik be. Naivitása azonos Juditéval, a mese öntudatlansága 65 az Övé. Ugyanis ha Bohémund életét nem ez a misztikus Önfeláldozás mentené meg, akkor a két barát sorsán mit sem változtatna, hisz elhagynák őt mindenképpen, igy is, ugy is. Balázs Béla drámáiban, s az emiitett misztériumokban a "mindig-tovább" az indítéka a "cselekménynek" /ez a fő motívuma 66 A tündér nek is/ f hisz a Kékszakállú kielégíthetetlen sóvárgása a teljességre is ebből fakad, nem más, mint az alkotó ember mindenség utáni vágya, a teremtő tudás szèmja. Szerelmi történet Kosztolányi ^ezső A lovag meg a kegyese /1919/ cimü müve. Óflamand játéknak mondja a szerző /nem ismerjük az eredetit - ha ugyan nem Kosztolányi eredeti lele-
