Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

hetetlen művészetével, azt nem tudták utána csinálni. S ha már az operett-ókor mesevilágát fölvillantottuk, gondolatmenetünk kiegészítéséhez szükséges hangsúlyozni, hogy tudjuk: nem mindenki volt Offenbach! Tehát a módszert sem tanulhatták el a középszerek, igy pl. Henry Christino

50 sem /igaz, Willemetz ós Sollar - a szövegírók - sem Halevy és Hector Crómieux/, tehát nem várhatunk FI-FI-jétől semmi különösebbet. Szinvonalat pedig csakugyan nem. Fi-Fi

, a címszereplő, nem más, mint Fidiász, akinek enyelgéseit látjuk /bizonyára a korabeli ízlésnek megfelelően/ csinos modellecskéivel. Történik pedig mindez "Athénben, 600 évvel a mai időszámítás előtt". Magyarul Heltai ferd itette. Lényeg tehát, hogy a demitizáló törekvés, mely az ókori görögök képzelt világát a századfordulóra saját arcához hasonlóvá formálta /benne önmagát tükrözte a kor, néha saját magán nevetett/, fontos megújítása a mesei világképnek is. Itt ugyanis már a mese csak ürügy

, nem is allegorikus forma. Az ókori görögség színpadi magánélete, láttuk, gyakran lett közügy, - néha közbotrány. De ez a hellénizmus, melynek különféle drámai árnyalatait megmutattuk, csupán egyik lehetősége az un. mitizált-demitizált ókorba való elvágyódásnak. A keresztény-ókor világát felidézendő is tudnánk számos müvet elemezni, most csupán megemlítjük G. B. Shaw And roc le s és az oroszlán /1911-12/ cimü müvét

51

, melyet a szerző gyermekeknek és bábjátóknak szánt, s az alcímben "

állat me se ját ék

"-nak tüntet fel. Idézzünk leveléből, hogy megtudjuk, miért irta: "azért, hogy megmutassam, milyen legyen epy gyerekeknek szánt színdarab. Ne legyen gyerekes: semmi sem sérti annyira a gyerekeket, mint az, ha lebecsülik őket." Ezt az "ars poeticát" sajnos sokan nem követték a mesejáték-irók közül. A darabot először Berlinben /1912-ben/, majd Londonban /1913-ban/ és nálunk 1914-ben mutatták be a Magyar Színházban. Hevesi, aki fordította /ha nem is mesejátékot/, de keresztényókori témát dolgozott fel a Császár és komédiás cimü müvében. Benne a szinész-főszereplő elsősorban a színészet szépségeit dicsőíti raártiromságában. Alakja jelképpé növekedik. /E két