Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

pán, mint az ujromantikában, hanem nyelvükben igényes, poétikusan gazdag, költői drámák. /Ezt még Herczeg Ferenc Balatoni regé

je is mutatja, vagy Bródy Sándor Hófehérké

je,, ahol talán éppen a meseszimbólum magyarázatát akarja belső-rimekkel és "lirai-naturalizmussal" ábrázolni a szerző./ A mesedrámák egyrészt epikus hagyományhoz kötődve epikussá váltak /a brecht! epikus-szinház értelmében, de jóval előtte!/ ós egyúttal liraizálódtak is - sokszor személyes költői vallomásokká váltak /Babits: A második ének/

. Szimbolikus "cselekménytelenség" van Csehovnál és cselekményesitettebben Ibsennél - az orosz, tudatos szimbolista szinpadról nem is szólva: pl, A. Blok-nál. Csak az utóbbi nevet szokás a szimbolizmushoz kötni, holott a romantikusan induló Ibsen /A Szentiván-éj

, 1853, majd Peer Gynt

, 1867/ a romantikus népi, allegorikus-szimbolikus Peer "mesehősében" jól látható a szimbolista-naturalista stiluskeveredés. Ibsen A császár és Galileus

ában /1873/ pedig inkább ujromantikustörténelmiséggel lép át a keresztény-szimbolikába, mely nálunk Reviczkyre és később a Nyugatosok baráti triászára hat, Babitsq ra, Kosztolányira, Juhászra. /Miként újromantikus sajátság ez a keresztény-szimbolika másoknál is, akik hatótényezők: Nietzsche pogány-keresztény és Tolsztoj realista-misztikus felfogásában ez dominál./ De van-e közös vonás a romantika történelmi elvágyódása, az újromantika /ál/történelmi mese-nosztalgiája és a szecessziószimbolizmus történelmies kivonulása között? Lényegében igen, de valamennyi-"kivonulás" más mélységig hatolt a történelmi múltba. A Novalis megálmodta kék virág ugyanabból az érzelmi gyökérzetből táplálkozott, mint évszázaddal később Maeterlinck kisgyermekhőseinek bűbájos kalandozása a kék madár után. Századvégi illuziókeresés valamint -vesztés kifejeződése mindkettő, uj hulláma a világfájdalomnak a szimbolista és szecessziós "mesés"-multba kivánkozás. Nálunk ez a jellemvonás a milléneumi "nemzeti-/szivárvány/-szinekben", hun-magyarkodásban is jelentkezett. Igaza van Hegedűs Gézának, hogy "a romantika határozott történelmi korokhoz - esetleg éppen a jelenhez - fordult, az uj-