Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

Hofmannstahi látásának drámaiatlan voltát is. Az, hogy ész­reveszi az uj drámai kísérletekben a groteszk lehetőségét is, a továbbiakban szintén hasznos lesz utalásainkban; de leginkább azt az észrevételét tudjuk a mesejáték, mesedráma témakörünknél fölhasználni, hogy a nem tragikus dráma , a poé­tikus dráma fogalomkörének bevezetésével, megalapozza szá­munkra is a terminológiát. Balázs Béla és mások lirai drá­máit, ballada-drámáit, a báb-groteszkeket el tudjuk helyezni a nem tragikus dráma fogalomkörében. A mesedráma - ugy véljük - elsősorban "nem tragikus dráma", de nem szükségképpen víg­játék vagy bohózat! Ha az eddig "drámai kÖltemény"-nek ne­vezett Madách müvet, a Tragédiá t, ezek után "álomjáték"-ként vagy inkább allegória-drámaként fogjuk szerepeltetni, akkor Lukácsra hivatkozunk. Mert álomköltemény ez is, "allegorikus kifejezése egy mély gondolatnak; de a gondolatok drámai kife­jezésének egyetlen utja: a szimbolikus. Madách költeménye igy nem dráma. A megérzékiiés szempontjából pedig epikus: 'a hős személyének egysége kapcsolja össze a tarka kalando­kat'"^- látni fogjuk ezt a sajátságot a me sedrámáknál is. Az álomjátékot igen közeli rokonának érezzük a mesék drámai for­máival. "Traumdichtung" Hauptmann Hannelé je is, ujromantikusan misztikusabb ugyan, mint Strindberg Álomjáték a, ami szimboli­kusan mesés. De a Csongor és Tünde , mely Lukács szerint is a "magyar dráma legélőbb, talán egyetlen igazán organikus alko­tása" - mi lenne más, ha nem mesedráma , s egyúttal álomját ék is? Nem merülünk a Tragédia és Vörösmarty "költői drámájának" bővebb elemzésébe, de ugy véljük /a viták ismeretében/, hogy hatásukban nyugodtan kapcsolhatjuk őket témánkhoz. Mindkettő nem tragikus dráma, s joggal tartjuk őket a modern magyar drá­mák kezdetének. Sőt, Vörösmarty "nem tragikus drámáját" mél­tán fogjuk a magyar mesejáték "mérföldkövé"-nek nevezni, s nem egyedül! Szerb Antal' a mesejáték "Conditio sine qua non"-jának véli. Az Árgirus-téma drámai metamorfózisaként a Csongor és Tündé t a magyar mesejáték modelljének tartjuk. Most csupán zárójelben utalunk arra, hogy az epikai széphis­tóriai mese-forma Vörösmarty müve előtt Balogh István kisér-

Next

/
Thumbnails
Contents