Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
túrája, r Urnák született henye ficzkó, kinek se istene se hazája; elegáns parasita, ki a csalás ás jellemtelenság legtetszetősb eszközeivel küzd, hogy felszínen maradhasson; ügyes gazember, ki bravourral hajtja végre*a legalávalóbb becstelenségeket s e mellé urilag mosolyog. Kitűnő ellenképe a derék vidéki gazda, Timót Pál, ki tele van ideális becsületességgel. A boldogtalan birkák közt növekedett föl! Erős és találó satyra. Ezekből áll a darab főszemélyzete. Mellékalakok veszik őket körül, kik egypár vonással genre-képekké válnak. A jószívű nyelves szakácsnő, a régiségbuvár kártyahős, a gavallér uzsorás, a nagyralátó szabőnő nemcsak tarkítják, de jellemzően egészítik ki a társadalmi tableaut, melyhez hasonló erőst a nemzeti színpadon csak akkor látunk, ha elsőrendű franczia társadalmi darab kerül szinre." /Robin/ /Magyarország , 1880. január 25./ "A mint látjuk, a mese ráillik egészen párisi fajta, budapesti viszonyainkra, s szerző is elég merészen nyul a társadalmi hangyaboly kellő közepébe. A proletárok nemesebb és aljasabb fajtáját már nem is lehetne jobban jellemezni. Az első felvonás kissé hosszú volt, az utolsó pedig elsietve; s valóságos népszínműi stylben végződött; a darab teljes négy óra hosszáig tartott. A közönség mindamellett jól mulatott, megtapsolta a darab meghatóbb, vagy komikusább jeleneteit, s megtapsolta korszerű czélzásait a protekcziós, és sine curas élősdiekre. Oly jelenet, minő p.o. a második felvonás vége, midőn Irén a cseléd sirása közben indul esküvőjére, csakugyan költői, s maradandó. A nemzeti szinház e legújabb eredeti szinmüve még nem egyszer arat tapsokat! íme, a dráma konyhájának szakácsai láthatják, mi van a közönség szája izére!" /-l.-s./ / Budapest , 1880. január 25./ "A darab a társadalom alsó rétegében játszik s alakjai mesteri vonásokkal vannak a sülyedt erkölcsi világ s a megromlott családi viszonyok köréből feltüntetve, mert a legnagyobb depravatio jellemzi az olyan rouékat, kik ártatlan nőket ejtenek hálójukba a színlelt érzelem fogásaival, eze-
