Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
visszataszítóvá nem válik semmi, mert egyrészt enyhíti a bűnös alakok odiosus voltát a lélektani indokok igaz egybeszövése, mely aesthetikai élvezetet okoz, másrészt a bűnösökkel szemben ugy állnak a jók, hogy tisztaságuk fényt vet a kép szomorúságára. E színezés remekelt a szilencziumos ügyvéd, Mosolygó alakján, ki a darab legrokonszenvesebb s leghatásosabb személye. Hibáján kivül bűnbe merült ember, kiből huszévi tespedés, nyomor és gyalázat után egy ártatlan fiatal leány fájdalma pattantja ki a czinizmussal takart becsület szikráját. Mosolygó humort képvisel. És az a jelenet, melyben e czinikus ember 20 évi merev dacz után az első tiszta könynyeket sirja, mindenkor gyöngye marad A proletárokn ak. De nem csak Mosolygó alakján tetszik át a jobb rész. Maga az özvegy is mutat bűnbánó lelket. Kényszer alatt roskadozva bocsátja Irént Bencze birtokába, ki kezei közt tartja jövőjét és mikor az áldozat megtörtént, rövid pillanatokra ugyan, de fájdalmas önvádat érez. Aljas lényében ugy vegyül a szeszély a bűnnel, hogy némi elnézésre tarthat számot, ha mentséget nem is adhatunk neki. Teljesebb megtérést mutat Elza, ki már a darab elején ugy lép föl, hogy nem tartjuk lehetetlennek átalakulását. Az átalakulás jelenete meglepő ugyan, de nem hihetetlen, mert Elza nem bűnbánó Magdolnává lesz, hanem bosszúálló nővé, ki lealázza azt, aki ellen régi harag ingerli, mely titkon lobog benne. Érdeklődésünket teljesen birja Irén, a nemes lelkű nő, ki a bün fertője fölött mocsoktalanul.áll. Áldozat, kötelesség, lemondás martyrja, de ahhoz nem ért, hogy lelke tisztaságát léha kényelemért dobja el magától* Mennél nagyobb vétkekbe merül a társadalom, mennél sajnosabb aberratiők vonják el az erényt hivatásáról, annál szükségesebb, hogy a színpadon ily nemes lényeket lássunk, kik a kísértéssel nem alkusznak soha. Zátonyi Bencze magyar Septmonts. Par excellence képviselője az uri proletár ságnak. A darab társadalmi anyagát - Mosolygón és az özvegyen kivül - ő képviseli leghatá^ rozottabban. Zátonyi Benczék tuczatszámra sétálnak a váczi utczán. Ez tetőtől talpig a mai társadalmi romlottságunk krea-