Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
Csiky alakjai tehát nem proletárok, hanem, mint a franczia mondja, " déclassé"-k, rangtalanok, társadalmon kivüliek. Csiky a proletár magyarországi felfogásának esett áldozatul, midőn a darabnak e czimet adta. Kérdjük azonban, von-e a darab nagy értékéből csak legcsekélyebbet is le, a helytelenül alkalmazott czim? Bizony semmit. A magyar szinmüirodalom története minden ehhez hasonló darabot aranybetükkel örökithet meg, bármi legyen is czime. •Annyi benne a fény, hogy árnyoldalait sehogy sem tudom meglátni!• monda egy néző, ki történetesen egyike volt első mtikritikusainknak." /Szemere Attila/ / Ország Világ . 1880. IV. füzet./ Az Akadémia 1887-ben az 1882-85- évekről bennmaradt Karácsonyi-dij felével tüntette ki A proletárok szerzőjét. A birálók javaslatában a következőket olvashatjuk: "E szinmüben először kisérelte meg a szerző a magyar élet rajzát, s bár azt kissé túlsötéten rajzolja, mind lelemény, mind jellemrajz, mind technikai készség tekintetében leggazdagabb és legsikerültebb müve a közelebbi éveknek." Volenszky Béla, fentieket idézve, hozzáteszi: "A társadalom rajzában kevés a sajátos magyar viszonyokra jellemző vonás. Ezzel a szóval: proletár, a társadalom azon elemeit szoktuk megjelölni, amelyeknek jövedelme sokkal kisebb, mint amennyit munkateljesítményükkel jogosan megérdemelnének. Csiky proletárjai ellenben minden munkától irtózó társadalmi paraziták." Végül - még mindig a proletárok fogalmával kapcsolatban - három, enyhén szólva elképess tő korabeli kritika részleteit közöljük. Az egyik kritikus úgylátszik kórboncnokot akart játszani, s ráadásul biológiai képzavart produkál szinházi kritika cimén; a másik kissé meglepő kifejezéseket használ kritikája "megborsozására"; a harmadik végül politikai és emberi szempontból döbbenetes. "... A proletárok cimü legújabb 4 felvonásos színdarabban szerzőt szakítani láttuk az előbbi academicus iránynyal, hatalmas és izmos karokkal nyul be a nagyon is modern •társadalom* zsigereibe, s midőn előbb csak kivülről, a külbőrön át tapogatá a beteg társadalom pulsusát, ma mint drasticus
