Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Dr. Székely György: Négy portré a Nemzeti Színház történetéből

Bajza József, Szigligeti Ede, Pau

lay Ede, Hevesi Sándor a Nemzeti Szinház múltjának négy jelentős vezető egyénisége •olt. Oszlopai a szinház szellemi épületében, ennek az immár 140 éves intézménynek, amely a magyar nemzet Öntudatra ébredésének, maga-müvelésének egyik legértékesebb, leghatékonyabb eszközéül született. Hegy igazgató az ország történelmének négy különböző korszakában. Ők négyen mintegy száz év ivét mérték ki ennek az útnak, úgy - helyzetük és sorsuk nemcsak a szinház, de valamelyest az ország történetét is tükrözi. Az 1830-as évek második fele a nemzet számára a remény és a kétség időszakát jelentette. Reményt nyújtott a nemzeti haladás útjának, a reformok szükségességének, halaszthatatlanságának felismerése, - kétséget, sőt kétségbeesést okozott az újra erősödő monarchikus és feudális elnyomás, a belső erőtlenség érzete. A remény táplálta Széchenyi tanulmányát már 1832ben a Magyar Játékszinrül

. az keltette életre 1836-ban a Kisfaludy Társaságot, - de a zaklatott közállapotok sugallták például ugyanabban az évben Vörösmarty Szózat

ának komor vizióit, Kölcsey Rebellis vers-ének keserűségét, Eötvös Búcsú-ját. 1833 éta Budán próbált gyökeret verni a korszak legjobb magyar szinészegyütteee, - változó sikerrel, de legalább egy kulturális központ szeme előtt folytatva küzdelmét. Róluk, miattuk vitázva érlelődik egy fiatal jogász - Bajza József literátorrá, s többek között egyre tájékozottabb szinikritikussá. ő is a fiatal liberális nemesek körébe tartozik: új világot kivan, új eszményekért lelkesedik. 1834-es, Apotheózis c. versében "a védelmezett népjog csatája" elevenedik meg, a hőst a "közérdek szelleme" füti s "az ész mindenható tüze" irányítja: "Győz a kor szelleme..." vallja, s az nem más, mint