Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Tóth Dezső: A Csongor és Tünde

nekünk mégis igenelni kellett: a történelem "értelmének", "logikájának" keresése tette e költészetet gondolativá és mélyen társadalmivá, a kiábrándité tények, a jövő tényei is pesszimistává - ám éppen ez a "kell", a fejlődés szükségszerűsége tört át a történelmi tapasztalatoknak is ellentmondva mint szükségképpen elvont élet- és küzdésigenlés* Vörösmarty gondolati költészetének vizsgálatakor még úgyis szembekerülünk e kérdés konkrét oldalaival - de vajon itt, a Csongor e.pesszimizmusra csapé hirtelen fordulatánál - akár végső soron is - lehet-e erről sző? Az analógiák azt sejtetik korai, öntudatlan fokon s erős közvetettséggel -, igen. Az alapvető s részleteiben tovább sem elemezhető különbség azonban a Csongor s a hasonló fordulattal élő kéaőbbi nagy müvek közt, hogy a társadalom kérdései itt még nem közvetlenül, hanem az egyén, az egyes ember boldogsága felől vannak feltéve, az "alapprobléma" itt még a személyes boldogtalanság, a személyes kiábrándulás egyéni vetületében, individuális vonatkozásaiban, egy szerelmi történet mesés szférájában jelenik meg - s csak ennek keretein belül oldódik fel. A hősi epika korának eljártával a Csongor és Tünde újszerű kérdésfeltevése ugyan kiábrándulásba forduló, mégis kritikus társadalomlátása, az egyén és közösség, ábránd és valóság dilemmájának oly igényes megjelenítése s csüggedést elutasító befejezése révén eszmeileg is kimagasló alkotása irodalmunknak* Ugyanakkor azonban a Csongor egészének esztétikai hatása több, mint a merő tartalom* Igaz, ha ráhagyatkozunk is költői szépségeire, elsőben arra kapunk Ösztönzést, hogy gondolati mondanivalójának menetét kövessük. Ha azonban ezt megtettük, azt is érezzük, hogy igazi gyönyörűségünk forrása egyszersmind a kidolgozás és megjelenítés páratlan költőiségében rejlik. Való igaz, amit Kölcsey irt: "A mi Vörösmartynk nagy költő is, s ritkán nagyobb, mint a Csongor sok helyeiben*" Ami - s ezzel csak terminológiailag tesszük megjegyzését pontosabbá - tulajdonképpen annyit jelent, hogy Vörösmarty ritkán nagyobb lirikus

. mint a Csongor sok helyein. Mindaz, ami Vörösmartynál személyes volt, az epikán belül is Urában jelent meg, vagy teljesen lirai érvényű epikában ön-