Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Tóth Dezső: A Csongor és Tünde
világtól elzárt "csendliget", ahol "háborítatlanul", "megzavar hat at lanul" , "csendben", "a bajoktól messze": a világot kizárva, kirekesztve ál boldogan a kát szerető. Épp e népmesékével analóg kibontakozást, a vágyak megvalósulását tündérvilágba vetitő népi szemléletnek érvényesülését kell hangsúlyoznunk: ez hordoz magában olyan' pozitív, igenlő jelentést, amely végső soron szembeszállást jelent az ugyancsak mesei keretek közt megjelenitett, naivul általánosított, pesszimizmust, kiábrándulást sugalló vándorok és Éj alakjaival szemben. Az azonban igaz és jellemző, hogy e fordulat, ha eszmeileg pozitív, s ha művészileg jogosult - mégis egyfajta hirtelen, inkonzekvens meghazudtolása a borús alaphangulatnak, valami váratlan, a dráma arányainak és összefüggéseinek egészében nem meggyőző ellökése a pesszimizmusnak. Ez a - egy kissé a tények és tanulságok ellenére való - győzelme az élni és örülni akarásnak; a pesszimizmus belátásán az optimizmusnak ez az áttörése, felülkerekedése egyben az a jellemző belső forma, amelyik a Keserű pohár , a Gondolatok a könyvtárban , A vén cigány lirai mozgását, benső alakulását is megszabja, s amely akarva, akaratlan idézi eszünkbe Madách tragédiájának immanensen oly logikátlan "küzdéssel" biztatását a kétségbe taszitó történelmi szemle után. S ez annyira különböző időszakokban született, különböző műfajú és jellegű müveknek hasonlatossága valóban a magyar társadalom valamely korszakonként különbözőképp megjelenő, de végighúzódó alapproblémáját tükrözi. Nem lehet véletlen, hogy a Csongor és Tünde , a Gondolatok a könyvtárban . A vén cigány s Az ember tragédiája is az emberi társadalmat veszi szemügyre, hogy költészetük lényegében gondolati költészet, s hogy mindegyik a megdöbbenés, a kétségbeesés kerülőin át, s mindig inkább érzelmi-erkölcsi, semmint logikai feloldást keres. E közös vonások, amelyek másként törnek meg a reformkori pátosz, s másként a világosi bukás tovább torzító prizmáján - e közöa vonások abból eredetk, hogy a számunkra elérendő polgári kibontakozást a nyugati társadalmak fejlődése nemcsak sürgette, de egyben kompromittálta is. Látszat szerint logikátlanná vált az emberi történelem fejlődése, kétségessé, értelmetlenné a cél, a jövő, amelyet
