Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Tóth Dezső: A Csongor és Tünde
az absztrakt jelentésnél messze több: színes, eleven lira, megejtő bájú költészet: mese a javából, amelynek megvannak a saját törvényei, logikája s elbeszélőjének, alakítójának is megvan a különös csodatevések joga; jussa, hogy a cselekmény és hangulat mélypontjáról akár az egekig emelhesse a kedvet s választottainak sorsát* Miért vitassuk el e jogot a költőtől, aki éppen mert a logika és gondolatok nyelvén nem képes még teljes és összefüggő feleletet adni életre és világra választja a különböző dolgok szimultán megmutatásának legalkalmasabb, mesés formáját? Ha egyezer benne inkább hangulati, lirai formákban, semmint határozott gondolati tartalmakban fogalmazódik meg egy világnézet, amely egyként öleli magába a pesszimizmus gravitációját 8 az élet igenlését - miért ne lehetne joga - az esztétikailag erre éppen elsőrendű jogot és lehetőséget adó műfaj keretében hirtelen az élet igenlésének derűjébe váltani? Nemcsak hogy minden joga megvan ehhez a költőnek, de egyszersmind e fordulattal teljesiti be magát a választott műfaji keretet is. - A TündervöÍgy ben még oly rend és belső logika nélkül halmozott mesei elemek helyett itt már a népmese erkölcsi logikája és szerkesztési elve kap érvényt, s válik magának a költő optimizmusának és életigenlésének formájává. A váratlan, valóban "mesés" fordulat az élet, a boldogság igenlését jelenti, azt hogy Csongor törekvése, küszködése, megpróbáltatásai mégsem voltak hiábavaló, hogy a világ önzése, szkepticizmusa, kilátástalansága nem nyeli el, nem nyelheti el a boldogságot. Egy, a népmesék szerelmest felkereső motívumára épitett mesejáték természetes kifejlete: az elválaszd tott szerelmesek egymásra találása a költő optimizmusának, boldogságigenlésének legtermészetesebb kifejezése, amelynek érvénye e forma révén hitelességében csak növekedhet. - S a befejezés e népmesei analógián keresztül oly világosan kitűnő jelentését aligha módositja, hogy Csongor a földön talál Tündére. 6 Hiazen ezt a spontán néző vagy olvaBÓ előtt fel nem tűnő mozzanatot magának a befejezésnek egész hangulata hazudtolja meg* Az egymásra talált szerelmesek világa egyáltalán nem földi táj, ellenkezőleg: "bás vadonból" "virágzó tömkeleggé" változott, tündérkastélyos, csermelyek, halmok koszorúzta,
