Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Tóth Dezső: A Csongor és Tünde
logikus és tartalmában mély elmélkedés, amely a személyes emberi kiszolgáltatottság élménynek modern és oly tömör összefoglalásáig jut: "Én nem kívántam, hogy legyek a vagyok! Majd nem kívánnék halni s meghalok!" - A három vándor elsé jelenésében a személyeikre korlátozott társadalo mkritika itt, másodszori jelenésükkor kiszélesített, kifejezetten is az egész tár sadalomra vonatkozé kiábrándulássá lesz. A kalmár, a fejedelem a tudós gúnyolódása a II. felvonásban még az álmokkal, illúziókkal, boldogsággal tele Csongor hite, reménye ellen szóltak - emitt az V. felvonásban az annyi csalatásban megfáradt, Cson górnak már "búját nagyítják" ellenkező, korábban elitélt törekvéseik immár az emberi igyekezetek hiábavalóságának Csongoréval közös nevezőjére jutottak. S ha még kétely maradna, az Éj monológja, ha Csongor arról nem is tudott, a néző vagy olvasó szivében azt is eloszlatta. Valóban a dráma mélypontja ez. S ime VÖrÖsmartynál itt először tanúi vagyunk egy olyan fordulatnak, a kiúttalanság oly váratlan, hirtelen feloldási kísérletének, amely más tartalommal és formával később visszatér még költészetében. A teljes és konzekvensen megokolt peszszimista mélypontról egy hangulati deus ex machina lendit tovább és hoz megoldást, vagy inkább befejezést: Tünde Csongorra talál, a szerelmesek boldogsága beteljesedik. Ám formálisan e fordulat semmilyen szerkezeti, gondolati összefüggésben nincs a dráma eddigi menetével. Szűkebb értelemben igaza van Babitsnak, hogy e fordulat előtt kellene végződni a Csongor és Tündén ek... Lényegében azonban mégsincs igaza. - Csongor reménytelensége nem azonos a Vándorok bukásával: ők azt a világot képviselték, s őket az a világ buktatta el, amelytől 5 /b Csongor már a velük való első találkozáskor elfordult Csongorra az Éj monológjának kilátástalansága sem érvényes. Csongor viszonya, szembesülése ezekkel az erőkkel a mese előterében alakul, s ennek koordinátái közt az ő sorsának alakulása a - mesehősé. A befejezést ezért nem lehet kikapcsolni a dráma egészének, végső mondandójának megítéléséből. Hiszen mindaz, amiről eddig sző esett, tulajdonképp a drámának csak mintegy gondolati váza, magja. Gazdag egésze azonban ennél
