Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Tóth Dezső: A Csongor és Tünde

ha "a Mind enyész és végsé romjain A szép világ borongva hamvad el". A három vándorral valé találkozás nyomán Csongor az emberi társadalmat mintegy immanensen, morálisan Ítélte el* Az Éj monológja Tünde előtt kozmikus távlatokban bélyegzi kilátástalannak az emberi "tenni és tudni törést". Vörösmartynak itt egy még gyenge kor idején egy majdan már kimerült korszak költőjével. Madáchcsal összehangzóan a természet, a világegyetem elenyészése ad ürügyet a társadalmi kilátástalanság kivetítésére és hitelesítésére. S hogy itt valóban egy társadalmi kilátástalanságnak, peszszimizmusnak általánosítása felé halad a dráma, azt a három vándor második fellépése világosan mutatja. Másodszori jelenésük ugyanis korántsem azt példázza, hogy a társadalom egészséges erőinek Ítélete juttatta ilyen gyászos végre a társadalomellenes törekvéseket. - Ellenkezőleg: alakjukat némi részvét övezi, s Csongorral valamiképp rokonokká lesznek: "Bevárom őket, Ők sem boldogok..." A kalmár, a fejedelem, a tudós nemannyira bűnhődött bűnösök, mint inkább maguk is áldozatok - a aors s az emberi bűnök áldozatai. A kalmárból szánandó koldus lesz, akire hajdan pénzért-barátai most nem ismernek, akit az emberi részvétlenség nem fogad be, akinek ételt, italt és enyhhelyet senki sem ád. A fejedelem sem csupán hatalma tetőpontján letaszított zsarnok, hanem a felemelt, de hálátlan nép, a "gyermek nép" Áldozata, bukott hős szinte, akit meg nem alkuvás sodort el, mert "nem tette a mindeneknek tetszőt", s akit az árulás, a gyanú, a hízelgés kötött gúzsba, s a bosszú bűnbakkeresése tett áldozattá, s akinek bukásában van valami fenséges és tragikus: Lázadj fel tenger, bérc, te hullj alá, Gördülj ki föld e fáradt láb alól, Szakadjatok rám égő csillagok, Romlástok harsogása jel legyen, Hogy egy királyi lélek sirba megy. S a tudós is, mig első jelenésében nagyképűnek, lenézónek, oktalannak tűnt, itt tragikussá válik, 8 monológja az élhetetlenségről és halhatatlanságról minden "őrültsége" ellenére