Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Tóth Dezső: A Csongor és Tünde
aágát" ia tükrözik, nevetségességükben azt ia kompromittálják* Később az emberiségnek pesszimizmust hirdető Éj monológjára Ilma értetlen sopánkodása vág: "Ah szegény bús asszonyságnak Milyen furcsa álmai vannak" - ám korántsem bizonyos, hogy az ellentét komikuma csak Ilmát sújtja-e, s nem szól-e egyben az élő, napi élet realitását oly távoli, elvont okok alapján kétségbevonó pesszimizmus ellen is? S ami a szolgapárnál csetlés-botlás, földre szegezett tekintet, az nemegyszer célravezető, szerelmeseket összehozó gyakorlati realitás Ilma fedezi fel Csongort a bokrok közt, neki jut eszébe, hogy lábuk nyomával hagyjanak jelt, Balga az, aki megtalálja stb. Mintha kettejük, Csongor és Balga viszonyának egészére állna, amit párbeszédük egy részlete fejez ki: Csongor: Oh kívánság légy viharrá Vigy, ragadj el engemet Balga: Rossz szekér az, bakja nincsen Balga nem talál ülést. J S mintha kettejük párhuzama egybe a földi, evilági boldogság elismerését is jelentené, mégha kissé gunyoros, relativ elismerését is. Hiszen akár fönt, akár lent él az ember, akár tenyereatalpas, akár égi lényt szeret, akár csillagok közt, akár kocsmák szegélyezte úton jár, - egyformán keres és talál vagy nem talál boldogságra. Szépen irja ebben az összefüggésben a Csongor ról Horváth János: "Tűnődés ez az emberi dolgokon, saját ifjúkori nagy élménye tanulságain. Benne van, újra átélve maga az egykori tündérábránd, magányos érák szerelemvágya, költői ihlete: a benne van, szomszédjaként annak /úgy mint lelkében/ az "ellenző világ", az élet valósága. Tévedés azt hinni, hogy Vörösmarty e müvei valami eszményt tüz ki elénk, tanulságot hirdet, tanit /amint az iskolában szeretik a költői müveket "okulásra" felhasználni/; nem, ez maga az élet sokszerü voltán való tűnődés, a személyes lirai érdekeltség szolidaritásával ugyan az egyik oldal /Csongor/ felé, de fájdalmas, józan, bölcs vagy humoros tudatában az azzal ellenkező valóságnak is, melyet szintén tapasztal; lelki él5/a mény és élettapasztalat, s a kettő ellenkezésének tudata."^'
