Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Tóth Dezső: A Csongor és Tünde

tatásában még elakad Vörösmarty tolla: a azerelmes felkeresésének emberek közt. társadalmon át vivő. tanulságos útjának rajzánál - ott folytatja a Csongor II. felvonása. S itt tűnik ki, hogy a Csongor több, mint egyszerű dramatizált népmese, hogy hőse nem csak szerelmesét, nemcsak saját boldogságát, de az emberekét is keresi, nemcsak önnön nevében kérdez, vágyakozik éa tapasztal - boldogságkeresé útját az emberi közösség nevében is járja. A hármas út vidéke az emberiség féruma: "mennyi ország, mennyi tenger nyúlik végeik között", mondja Csongor, s fellépve az egész, emberekkel benépesült világra lát: "Hah, mely tekintet! Egy raj a világ. - A legkisebb por mint él, mint mozog" s Csongor töprengése: "a közép a biztos út, Oh, de mellyik nem közép itt? Ivlellyik az, mely célra jut?" - az egész emberi boldogságvágy iránykeresése. S itt, a három vándor szimbolikus alakjának felléptetésével, általánositó érvénnyel jeleniti meg Vörösmarty az alapdilemma egyik oldalát, a szemléletét, műveit eddig is látható aggodalmát: ez a világ boldogságellenes. - A három vándor jelentése kézenfekvő - megértésükhöz nem közelebb visz, hanem eltávolit, ha alakjai mögött konkrét személyekre vagy társadalmi formációkra való közvetlen utalást keresünk. Ezek az alakok pontosan annyira általánosítottak karakterükben, sorsukban, monológjaikban, ameny nyire maga a kifejezni kivánt gondolat is általános. Kalmár, fejedelem és tudós: a kincs és hatalomvágy, az ideáltalan szkepticizmus megtestesítői. S ha a fejedelem alakja, sorsa mögött Napóleon rémlik fel, ha Nagy Sándorra vagy II. Fülöpre utaló vonásai vannak, s ha a tudós keserű töprengéseiben felvillan is a tudomány haladásának s a vele való visszaélésnek jellegzetesen a polgári társadalommal fellépő dilemmája elemek ezek csupán, melyek az általánosítás irói szándékának vannak alávetve. Nem "jellegzetes kapitalista figurákat", nem a "nyugati fejlett kapitalizmus tipikus alakjait" akarta Vörösmarty bennük ábrázolni, akiknek elvontságát az okozza, hogy "a fejletlen magyar valóságból nézte őket" /Mészáros/, hanem a mese szimbolikájának megfelelően naivul általánosított emberi törekvéseket. Ezeknek az alakoknak jelentését nem beszü-