Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Tóth Dezső: A Csongor és Tünde

Vörösmarty figyelme korán a ponyva-tündére

sség felé fordalt. Az Árgirust állitélag már 1821-ben a feldolgozás gondolataival Börzsönybe küldette magának s később a Tűndérvölgyben már kisérletet is tett e műfaj szépirodalmi újrateremtésére. 6 volt ugyanakkor a romantikus tündéries irodalom egy jellemző válfajának, az ezeregyéjszaka meséinek is magyar tolmácsolója, annak az ezeregyéjszakának, amely a század eleje óta majd minden nyelvre leforditva az európai romantika szerves elemévé, egyik fő motivumkölcsönzőjévé lett- A növekvő irodalmi igény üzleti szellemű kihasználása volt, mikor Károlyi 1827ben őt bizta meg a forditással, amit az anyagilag nehéz helyzetben levő költő el is fogadott, s részben fordítója, főleg azonban szerkesztője volt az 1829-től több éven át folyamatosan megjelenő vállalkozásnak. - E fordítás, ha nem is magas színvonalon, de a romantikus irodalomkultúrát szolgálta, s ugyanakkor Vörösmarty képzeletét is újabb elemekkel gazdagította, főleg a mesealakitás szabadságával ihlette, s valószínű, hogy a Csongor és Tünde szimbolikus alakjai az ezeregyéj inspirációja nyomán öltöztek a jellegzetesen keleti mesefigurák /fejedelem, kalmár, tudós/ alakjaiba. - Az Árgirust 1829 nyarán, nagybátyjánál, Kiskesziben időzve veszi elő, s meséje alapján, de a cselekménynek, alakoknak kötetlen /elhagyó, újat teremtő vagy összefonó/ feldolgozásával hozzáfog a Csongor és Tünde írásához. - Amit méhzümmögés közt a kertben kezdett el irni, azt Pesten, Kalap utcai szállásán folytatja, s fejezi be vagy egy év múlva. Barátai tudnak készülő müvéről, Toldy 1829 novemberében Berlinből, s a következő év májusában Párizsból érdeklődik "Ilona" után. Az elkészült Csongor kinyomtatását a pesti cenzúra - valószínűleg a tudós monológja miatt - nem engedélyezte, így az ötfelvonásos "szinjáték" az