Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Tóth Dezső: A Csongor és Tünde
ismerős cenzor segítségével Fehérvárott 1831-ben jelent meg. Hogy a Tündérvölgy és Délsziget epikája után a tündériest drámában jelenítse meg, arra mintát, példát béven talált. A színházak ez idé tájt játszottak tündéries vígjátékokat, köztük olyanokat is /például: Schickander: A jétévé zsarnok , vagy Ernyi Mihály fordítása: A tündéralma /, amelyekben a két főszereplő s két kisérő között a Csongoréra emlékeztető párhuzam van, vagy mint Balog látván: Az aranyhajú tündér Ilona v. a hétfejű sárkány c. "tüneményes, vig énekes játéka", amely ez idő tájt, 1827-ben jelent meg, s amely nem csak műfajilag, de tematikailag is ösztönző lehetett. Mig a hazai szinpad és irodalom közvetlenül biztatták, klasszikus példát is látott az annyira szeretett és ismert Shakespeare Szentivánéji álmában, - de a súlyosabb filozófiai mondanivaló fantasztikus drámai megjelenítésében nyilván felhasználta a Faust mutatta lehetőségeket is. S tudott, hogy a trochaikus formára, - de hangütésre, motívumokra szintúgy - a 8panyol dráma hathatott. S az is igaz, hogy Csongor és Tünde néha olyan lirai áradással beszélnek, mint Rómeó és Júlia, s hogy a tudós monológjában Hamlet és Faust-reminiszcenciák vannak.-^ - Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a Csongor , még közvetlen forrásához, az Árgirus hoz viszonyítva is - merőben Önálló, a magyar irodalomban sajátos, Vörösmarty szinte legegyénibb müve; nyelvével, alakjaival, népiességével mélyen nemzeti alkotás. A Csongor és Tündén ek sokkal inkább sajátságait, semmint mintáknak, forrásoknak való alárendeltségét érdemes vitatni. A hűség idadalmá ban a még odaragasztott tündéries betét, a Zalán délszaki tündérének epizódtörténete, a már önálló Tűndérvölgy és Délsziget - mintha egyetlen, hosszan tartó vajúdása volna a Csongor és Tündé nek, mintha mindegyik ttindériességét az életről, a szerelemről elmondhatatlan elmondásának vágya szülte volna. - A Csongor , mintha összefoglalná nemcsak ezeknek az alkotásoknak, de Vörösmarty lirája, hősi epikája egy-egy társadalom és világegyetem, ember és természet, álom és való kérdését-élményét felvillantó emlékeit is. - A Csongor : szándékában, ihletében kísérlet az eddig nem helyén,
