Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz
világába vivé által, a Fátyol titkaib an egy a nagyárban eddig még nen hallott tónusú ós bájú színdarabot ada... " - irta Csató Pál. 5 ' 3 Éppen ezért kell meglepetéssel nyugtáznunk, hogy a sokkal életidegenebb Vérnász a korabeli színpadon nagyobb sikert aratott. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a "végzetdráma" szörnyű meglepetéseihez a nézé hozzá volt szokva, a vígjáték műfajában viszont sokkal felhőtlenebb, könnyebb szórakozást, jobban pergő komédiát várt, mint amit Vörösmarty "tévedések vígjátékában" kapott. Itt a komikum a társadalmi szokások mesterkéltségéből, a polgárosuló pesti élet fonákságaiból, a hősök jelleméből és a fordított szerelmi képletből fakad. A bú.ldosókb eli Vajdafi Júlia-Korpádi szerelem, majd a Tünde-Csongor kapcsolat után számunkra nem meglepetés, hogy a cselekmény irányítója és kezdeményezője a szellemes, Ügyes, önálló, bátor, érzelmi szabadságát megvalósítani képes természetes viselkedésű hősnő, aki egy passzív férfi alárendelt szerelmével szemben érvényesiti a maga - szerelmes - akaratát. A korabeli közönséget azonban nyilván zavarta ez a merészen modern fölfogás. V. 1837, a Pesti Magyar Szinház megnyitásának éve újabb fordulatot hozott Vörösmarty és a szinház viszonyában. Az ország első drámaírójaként életében először dolgozott színházi megrendelésre: az Árpád ébredése ugyan drámaként nehezen dicsérhető, de annál érdekesebb annak az ideológiának a dokumentuma ként, amelynek jegyében a Pesti Magyar Szinház, a nemzet színházak ént létrejött. Vörösmarty a színészi hivatást még mindig áldozatnak fogja föl, de a színészt már a költőnek a nemzet eszmei képviselőjének - harcostársaként tekinti. A színház többé nem csupán a nyelvmüvelés szószéke, hanem a szélesebb értelemben vett közélet szolgálatában álló, a nemzeti ügy és a polgárosulás híveit demokratikus táborba gyűjtő nagy jelentőségű kulturális intézmény. Vörösmarty a liberális értelmiség fölfogásának megfelelően hangsúlyozza, hogy a színházban a Művészet egy fedél alá, egyenrangú részvevőként
