Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz
«1!** A költő shakespeare-i vonzalmát már Tóth Lőrinc ki eme 1te 1834-k*a* Töredékek a játékszínről és színészetről cimü tanulmánya számunkra azért különösen érdekes, mert Vörösmartyé tél merőben eltérő szinház-fölfogását fejti ki benne, Téth Lőrinc nézőként gondol a színházra, s történetéről szélva a látvány jellegének változását hangsúlyozza. Eszerint a régi görög színházban a játszétér igen távol volt a nézőktől, s ez lehetetlenné tette a színész mimika érvényesülését, amit ő a modern játékszín legfontosabb tényezőjének tart. Ez a fölismerés még mindig hiányzik Vörösmarty következő drámájából. Hiába van igaza Tóth Dezsőnek, hogy a Vérnász "a mástípusú A bujdosóka t és a Hunyadi-drámákat nem említve - Vörösmarty legjobb romantikus drámája";*' az akadémiai "nagy jutalmat" odaítélő indoklásnak a következőkben idézett utolsó tagmondatát fenntartásokkal olvassuk: "szerencsés alkotás mondja a Véraászr ól -, hő poétái szellem, mely az egészen elömlik, dagály nélküli szép dikció, tiszta nyelv és verselés, az nemcsak eddigi szomorú-játékaink közt érdemesiti első helyre, hanem játékszini sikert is Ígérnek..."*® S a maga korában Vörösmarty drámája tényleg aratott - mérsékelt - színpadi sikereket, s mindaz igaz, amit a dráma nyelvéről olvastunk. Gyulai azonban okkal kifogásolta a jellemek 4-9 következetlenségeit, Horváth János pedig, a történet képtelenségeit. 50 A Vérnász alapvető hibája a cselekmény mesterkélt sége. Vörösmarty a bün-bünhődés romantikus fölfogású drámáját, a szenvedély és a becsület összeütközését akarta megirni. Kedvenc konfliktusából indult ki: egyszerre versengett a jómódú leány szerelméért egy szegény és egy gazdag férfi. Az utóbbi lett a győztes, ez azonban nem hozott boldogságot, sőt gyanakvóvá, bizonytalanná tette a szerencsést, aki az anyagiakat többre tartotta az erkölcsi értékeknél. Gyanakvása szörnyű következményekkel járt, s a bűnhődés pusztitó folyamata ártat lanokat is magával sodort. Várostrom, erőszak, megtévesztő látszatok, érthetetlen véletlenek úgy hozzák létre a Végzet vak bosszúját, a tragikusnak szánt, de csak szomorú végeredményt, hogy a történést csak hajszál választja el a komikus