Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz
tések sora bizonyítja, hogy kizárólag a fülével volt jelen, hallgatóként fglalt helyet a nézek között; nem nézők, hanem hallgatók megnyerhetőségéről elmélkedett, és a hallani valót kérte számon. Alapvetően ez jellemzi Vörösmarty színházi fölfogását a Csongor és Tündév el zárult drámaíró korszakában. A következő években - elaősorban Fáy András révén - egyre közelebb került a pesti magyar színjátszásért folyó küzdelemhez* Életrajzának rendkivül kevés fennmaradt dokumentumából azonban úgy látszik, hogy szinház fölfogása még sokáig nem változik meg* Lelkesen teszi magáévá a drámairodalom fölemelésének irodalmi programját, rengeteget dolgozik érte* A kérdés már 1831 februárjában fölmerült a Magyar Tudós Társaság, az akadémia első nagygyűlésén. Érdekes, hogy a következő kisgyűlés jegyzőkönyvében oly igényt fogalmaznak meg - minden bizonnyal Döbrentei Gábor főtitkár sugalmazására -, ami némileg eltér Vörösmarty álláspontjától. Ez ugyanis fölhívja a benyújtott eredeti és fordított darabok bírálóit, hogy ne csupán a müvek "belső jeles voltára, de főképp játékszini sikerére is" legyenek tekintettel.^ 0 Az akadémia első kezdeményezései közé tartozik a Külföldi és az Eredeti Játékszín sorozatának elindítása, valamint a Játékszini Bizottmány létesítésének kezdeményezése. Az utóbbi terv megvalósításához ugyan két évre volt szükség, de a Bizottmány tagjainak sorában Vörösmarty magához a színházhoz is közelebb került. Akadémiai drámabiráló tevékenységének első fennmaradt dokumentuma 1831* május 5-i keltezésű. Elutasító véleményének fő érve a mü "bokros nyelvhibáit emeli ki. Amikor az akadémia törekvéseihez igazodva a budai Várszínházban játszó magyar társulat "igazgató választmánya" 1833-ban célul tűzte ki az "előadandó darabok stilisticai és izlési" javítását, Vörösmarty ebben a hálátlan munkában is nagy részt vállalt. Kerényi Ferenc kutatáaaiból tudjuk,^ 1 hogy javításai itt is kizárólag nyelvi jellegűek. Igaz, nem vártak tőle dramaturgiai beavatkozást, de az is nyilvánvaló, hogy ilyesmi eszébe sem jutott. Csak föl kell ütni néhány korabeli darabot, főleg a színpadra került fordításokból, hogy nagyra bec8Ülhcssük Vörösmarty keserves fáradozását. Jelentősége a magyar játék-
