Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz

tani nehézségére kell gondolnunk* A költő megváltozott környezetének fejlettebb és korszerűbb szellemi közegétél szárnyra kapva messze eltávolodik a rendi nacionalizmus feudális szellemétél. és egyre jobban magáévá teszi a polgári liberalizmus világnézetét, de a múlttal valé teljes leszámolás nem mehet végbe egycsapásra* S a messziről indult fiatalember helyzetét nem könnyíti meg a hazai társadalmi fejlődés ellentmondásos volta sem* Mély nyomot hagy világnézetében a korabeli magyar politika cselekvőképtelensége, a legjobb energiáknak a retorikára, a nyelvi és ezen keresztül ideológiai meggyőzés eszközére összpontosulása. Összhangban azzal az általános társadalmi várakozással, amely a szinház ügyét is szinte kizárólagosan a nyelvhez kötötte, a maga politikai-filozófiai mondanivalóját következetesen a nyelvi kifejezés kérdésének tekinti, önmagát kizárólag a nyelv sikjára korlátozva igyekszik költői képzelete a maga sajátos drámai struktúráit kialakítani. A tér és idő koordinátákat is nyelvi jelenségnek tekinti, a valóságos - és szinpadi - tér s idő figyelmén kivül marad. Drámáiban a cselekménynek nincsenek konkrét térbeli és időbeli határai, a jelenetek helyszíneit a legteljesebb szabadsággal kezeli és váltogatja, a drámai időt pedig csak a költészet kozmikus órája szerint osztja be. Mivel az ember - ennek a fölfogásnak megfelelően - elsődlegesen gondolatvilágában eszméiben, erkölcsében, filozófiájában, politikai meggyőződésében - létezik és kerül más emberekkel kapcsolatba, önkifejezési lehetőségei közül csak a szóbelire, a beszédre fordítja figyelmét. Hőseinek tényleges cselekvésre alig ad lehetőséget - még ahol erre magától értetődő alkalom kínálkozik, ott is inkább kitéríti őket a logikus fejlődés medréből -, a gesztusnak és a nem nyelvi jellegű emberi érintkezésnek pedig semmi jelentőséget nem tulajdonit. Az, hogy a dráma a színpadon elsődlegesen látványként jelenik meg, eszébe sem jut. Nem tudjuk, nincs rá adatunk, hogy 1826-os Pestre költözése után Vörösmarty eljutott-e a virágkorát élő Nemzeti Szinházba. Nem tudjuk, mert a Német Szinház látogatása hazafiatlannak minősült a kor fölfogásában, s ha Vörösmartyt a szinház iránti érdeklődés mégis e "bűn" elkövetésére csábította,