Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz

amikor világszemléletének átalakulásáréi beszélünk. Nehéz ezt a folyamatot a maga teljességében látnunk, mivel Gyulai Pál eszményité szándékú Vörösmarty életrajza csak a "nemzet költőjének" szerepét alakitét mutatja be, azt is úgy, ahogy Deák Ferenc és köre a maga moralista Ideologiejú politikai céljai érdekében helyesnek látta; s a barátok a legtöbb ezzel *41 a szándékkal nem egyező dokumentumot eltüntették. Ennek ellenére ismeretes néhány utalás arra vonatkozólag, hogy Vörösmarty őszinte pillanataiban közel sem volt olyan "finom úr", ahogy azt Gyulai beállította. Néhány fennmaradt levélben arról olvasunk, hogy sokat káromkodott,32 máshol meghökkentően ocsmány "költői" képével találkozunk,33 ismét máshol kegyetlen csúfolódó hajlamát érzékelhetjük,3

^ s a jelek azerint szerelmei sem voltak oly elvontak, légiesek és habfehérek, ahogy általában föltételezik.35 Különös ellentmondása irodalomtörténetünknek, hogy a legerősebb filozófiai töltésű magyar dráma, a Csongor és Tünde eredetileg minden bizonnyal azzal a szándékkal Íródott, hogy ponyván, ponyvaként árultaasék. Egyaránt erre ösztökélte Vörösmartyt az anyagi siker vágya és az a fölismersé, hogy az adott rendkivül azük olvasótábor lefelé, a vásárokon olvasmányokat is kereső nép "olcsó" igényeit célba véve tágítható. Népszerűen és mégis igényesen írni - azóta is álma minden igaz írónak. Ebből kiindulva választotta Vörösmarty a húszas évek legnépszerűbb - színpadon is sikereket arató - témáját. Tündér Ilona történetét.3 A "műveltebb" közvélemény gúnyos megvetéssel utasította el az ilyen "alantas" irodalmi nyersanyagot. Vörösmarty már dolgozott - Bajza 1829-es megfogalmazása szerint - "Tündér Ilonáján", amikor Kazinczy ingerülten azonosult egy Guzmics Izidorhoz intézett levelében azokkal, akik "nem értik, oktató munka akar e lenni a Muzárion /Szemere Pál folyóirata - TTE/ vagy mulattató; s ha oktató, mit keres itt egy Vasorrú Bába /itt Tündér Ilona cim alatt/ mellyet mint ezek hisaik, még a pórnép köréből is ki kellene kaparni, mint ostobaságot..."-^ A Csongor és Tündé

ben nyoma sincs már a Virág Benedektől tanult moralizmusnak, amely a világ jól elrendezettségének