Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz
hanem a költő népköltészet élménye mutatkozik meg. Erre vallanak a naiv fordulatok, a fölbukkanó népmesei elemek, a valóság és képzeletbeli síkjának sajátos összejátszatása. Nincs a fiatal Vörösmarty munkái között még egy, amelynek több jelenete lenne színpadképes, mint Az elbúsult deákn ak. A történet ugyan itt is epikus jellegű, széteső és sok képtelenséget tartalmaz, legsikerültebb jelenetei azonban fergeteges bohózati hatást rejtenek magukban. A vígjáték bohózati elemei pedig két irányú előzményre mutatnak: a vásári komédiákra, a vándorszínészek színpadjain szereplő olcsó bohózatokra és Csokonai vígjátékaira. Az utóbbiakat Vörösmarty valószínűleg nem Ismerte, s ráadásul hiányzott belőle elődjének a vérbő humort és csúfolódó szándékot vállalni merő bátorsága, a művek rokon volta mégis szembetűnő. Gyulai óta nyilvánvaló, hogy Az elbúsult deák jurátusokról szélé, kedvükért készült vígjáték. S itt nem térhetünk ki azelől, hogy emlékeztessünk néhány életrajzi eseményre. Vörösmarty 1822 novemberében került a Tolna megyei Görbére, Csehpq falvy alispán házába patvar! stának. Itt szabadult föl először idegenben, szegénységben töltött gyermekkora súlyos lelki gátlásai alól; itt lépett ki a különösen Börzsönyben nyomasztóvá vált magányo sságból, az önmagára kényszeritett befelé forduló életből; itt talált életében először egyívású pajtások között egyenrangú társakra. Itt végre nem a Perczelfiúk se úr, se szolga nevelője volt, hanem egy az alispán szép reményű patvar! stál közül. A csónakázó, vadászó, kiránduló, állandó társaséletet élő, a környékbeli udvarházak nemes Ifja! és leányai között vidáman vendégeskedő úrfiak egyike. Itteni fölszabadultságát élete további során csak igen rövid időközökre tudta újra élvezni. Különböző szerepek vártak rá, s ő kötelességtudóan vállalta mindazt, amit a kor elvárt tőle. örök élményként vitte magával Görbéről az egyszerű, természetes, földön járó, sőt gyakran földhöz ragadt, sok vidám elemet, nyer komikumot tartalmazó élet ismeretét. Stettner György 1824. július 30-án kelt levelében arról tudósította Kazinczyt, hogy "...a nagy reményű Vörösmartynak most készül Kont cimü drámája."30 Aligha gondolta a hűséges
