Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz

latokat, anelyek Horvát figuráját izgalmassá teszik. Ehelyett későbbi barátja, Deák Ferenc embereszményét rajzolta meg, a szigorú erkölcsi alapelveken állé, harmonikus életet élő, magán érzelmeiben és politikájában egyaránt kiegyensúlyozott, óvatos, a harc helyett megegyezést kereső, a megvalósítás lehetőségét gondosan mérlegelő, csak végső szükségben változtatni kívánó, ehelyett inkább az értékek megőrzésére törekvő politikus arcképét adva. A bujdosók - különösen az e cim alatt megjelent végső változat - a megyei nemesség 1825 körüli mozgalmainak drámája. Kont politikai elképzeléseiben, illúzióiban és bukásában megtaláljuk mindazokat a korlátokat, bizonytalanságokat, ellentmondásokat, amelyekben a költő ugyanúgy hitt, mint akkori ismerősei a Tolna megyei kúriákban. A dráma abból indul ki, hogy ezúttal a király borítja föl a rendet, és a rokonszenves Kont akarja azt megvédeni, Vörösmarty egy királyellenes lázadás feszültség gócát hozza létre. A robbanáspont előtt azonban kitéríti a cselekményt lélektanilag következetes medréből, s visszakozőt fúvat hősével. A nemzeti fölkelés meghirdetésétől Kont visszariad, sőt a már fölkelt köznemesek vezérséget sem vállalja. Ehelyett főnemes társai között keres szövetségest, s az összetartásra alapozott törvényben bizik. Nélküle a köznemesek Laczfi vezette mozgalma nem lehet átütő erejű, a tábor nélküli - elárult - Kont sorsa pedig szükségszerűen a politikai magány és a bukás. Hiába fejeződik be a dráma /utolsó változata/ azzal, hogy a nemesi országgyűlés a király bebörtönzésével visszaállítja az alkotmányos rendet, Kont addigra életével fizet vakmerőségéért, Laczfiék pedig tehetetlennek bizonyulnak. A főhős szomorú végzete azért nem sűrűsödik tragédiává, mert a túlságosan epikus bonyolítása cselekményt az Író ideológiai megfontolásokból többször is kitéríti a maga természetes medréből. A trilógia tervéről lemondó költő A bujdosókb

an a korábbinál sokkal tudatosabb, felkészültebb drámairónak mutatkozik. Fölkészültsége ugyan még mindig csak elméleti jellegű, de ennek eredményeként az érdekes, sokoldalúan árnyalt, jelleg-