Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz

Kölcsey nevezetes Csokonai-kritikájában merültek föl. Vörösmarty - akinek a lírikus Csokonai kedves költője volt később az ő komédiáihoz hasonló hangot Üt meg Az elbúsult deák

ban, A bujdosók néhány jelenetében, a Csongor és Tündé

ben és máshol. Olyan hangot, amelynek színpadi érvényesítéséhez a vígjátékira Csokonai csak egyetlen lehetőséget kapott az élettől: a csurgói iskola diákszinpadát. Amikor tehát Vörösmarty lehetséges játékszini élményeiről gondolkodunk, nem elégedhetünk meg annak vizsgálatával, hányszor látott hivatásos színjátszókat. Számításba kell vennünk, hogy - noha tudatosan nem gondolt rá - élt benne annak emléke, hogy párbeszédes előadással, szereplőkkel megelevenített jelenetekkel először a gyermekkorában minden bizonnyal látott regölések, bethlehemezések, passiójátékok, majd vásári komédiák és iskolai színielőadások alkalmával találkozott. Az irodalomban olvasottnál nyersebb hang mellett itt a nyilván rendkivül kezdetleges szinjátszó "művészet" által megszólaltatott szomorú és nevetséges érzések fölkeltésének gyakorlatát is tapasztalhatta. Mindezt annak tudatában kell mérlegelnünk, hogy a hivatásos szinjátszás is rendkivül alacsony színvonalú volt Vörösmarty ifjúságának éveiben. "Mostani vándorszínészeinkben nem láthatunk egyebet a mélyen romlott német szinnek még, ha lehetséges, romlottabb visszatükrözésénél" - panaszolta Kölcsey Ferenc.

11 Az átlagból kiemelkedő székesfehérváriakról okkal Írhatta Kisfaludy Károly Bécsben élő barátjának, Gaál Györgynek: "Fejér megye már négy éve tart egy színtársulatot, melly kétségtelenül a legjobb, itt játszik Madame Kántor... Tháliának első magyar papjainál a magyar izmus a legna'gyobb fokban nyilvánul meg, mind hős szerepre születtek, az eredeti darabokban remekül játszanak s a tragédiát is megközelítik, csak a társadalmi darabok nem akarnak náluk sikerülni. A kemény lovag, aki csak a fegyvert ismeri - mindig kiüt belőlük. A nyelvük is még igen darabos, s a jellemek gyakran karikatúrákká lesznek..."^ Térjünk itt vissza egy mozzanat kedvéért a Czinke-féle