Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz
szinielőadásra. Ez az 1819-es "ünnepi játék" politikai visszhangja • A gyanakvó bécsi kormány ugyanis az egyetemi szinjátékban hazafias megmozdulást gyanított, s vizsgálatot indított szervezője ellen. Végül - feltehetőleg nem kis mértékben a vizsgálóbizottság egyik tagjának. Schedius Lajosnak a befolyására 1-* - a nádor ártatlannak itélta Czinkét a nacionalista izgatás vádjában, de az államtanács mégis szükségesnek tartotta figyelmeztetni, hogy többé ilyen ne forduljon elő. 1 ^ A diákság nyilván tudott a vizsgálatról, a hazafias tüntetés részesének érezte magát, legalább utólag. Vörösmarty tehát ugyanazt tarthatta a Czinke-féle előadás legfőbb érdemének, amit a hivatásos színjátszásból is legtöbbre értékelt a korszellem. Elsősorban a hazafias tüntetés alkalma biztosította a székesfehérvári színészek történeti jelentőségű pesti vendégszereplésének sikerét. Ennek tulajdonitható, hogy Kisfaludy Károly egy olyan - korábban irt - színmüvével diadalmaskodott, amelynek eszmei mondanivalóján már rég túljutott. Ahhoz azonban a Tatárok rendkívüli sikere sem volt elegendő, hogy újabb müveit színpadra segítse. Teljesen a rendi nacionalizmus általa már túlhaladott - szelleméhez alkalmazkodva kellett a székesfehérváriaknak újabb darabot - az Ilka vagy Nádofehérvár bevétele cimü "vitézi játékot" - irnia. A hazafias hang ragadta meg az ifjú Vörösmarty figyelmét is, ennek szellemében kezdett hozzá első - töredékben maradt - "nézőjátokához". A hazafias tüntetési alkalom mellett a közönség főleg pátoszt és borzongatást várt a szinháztól. Ezt adták a székesfehérváriak is, sikerük mégis alkalmi maradt csupán. Páy András emlékezéseiből tudjuk, hogy a következő évben "ismét jelentek meg Pesten színész társaságok s inkább a 'Fekete Sas 9 utcában tartottak előadásokat, hol a közönség oly gyér volt, IS hogy alig kongott 25-30 egyén a szinteremben". Ez az érdektelenség a nézők megdöbbentően alacsony kulturális szintjével párosult. Déryné naplójában olvashatunk - ma már mulatságos - esetekről, amikor egy-egy éretlen néző egyszerűen lehetetlenné tette a színházi előadást kőzbeszőlásaival vagy közbeié avatkozásaival.
