Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

lalva ért, lészen fizetendő..." Szerény, de tágithaté rés ez is a nemesi adómentesség falán, a majdani közteherviselés érdekében. A felügyeleti céllal életre hivott országos választmány 23 tagjának és 4 helyettesének névsorát vizsgálva, ismét bukkanhatunk politikatörténeti tanulságokra is. A vármegyéket, az ellenzék fő bázisát 8 fő és 4 helyettes képviselte, ezen felül Pest vármegye mindenkori alispánja. A szabad királyi városokat öten, holott magában a törvényt megalkotó országgyűlésben is csak egyetlen szavazatuk volt az alsőtáblán. Maga a törvényalkotás színházi célra példátlan az újabbkor! kultúrhistóriákban, mint arra Pukánszkyné Kádár Jolán figyelmeztet. A polgári nemzetállam pártolását és azt a szervezett országos Összefogást kellett egyszerre pótolnia, amelyet Széchenyi feltételezett röpiratában, azinházalapitó terveihez. Természetesen a törvény betűje nem oldotta meg a Nemzeti Szinház problémáit. A megyei választmány még évekig nem tudta átadni eladósodott játékszínét, az 1843-44-es országgyűlés ismét csődöt állapit majd meg, 1843 januárjától pedig két évre bérlő-igazgató, Bartay Endre kezére kerül a szinház. De 1841-től már szaporodtak azok a jelek, amelyek a kulturális érdekegyesités növekvő erejét bizonyítják. A reformellenzék új és nagyhatású újságjában, Kossuth Pesti Hírlapjában már az első számban, január 2-án a szerkesztő helyet biztosított a T-szignó alatt Író Toldy Ferencnek, hogy az leszögezhesse: "...a színház /•••/ nálunk nemzeti s ezért szent tárgy, mint minden, ami a nemzeti nyelv és érzelmek kifejtésére, erősítésére szolgál." De a cikkíró és a vele láthatóan mindenben egyetértő szerkesztő nem rejtette véka alá azt a meggyőződését sem, hogy a szinügynek ez a politikai szerepe közéleti viszonyaink elmaradottságának természetes következménye. 1841« január 1-ével újraindult az Athenaeum kritikai rovata, a "Játékszín! krónika" is. A szinügy pesti pártolóinak ugyanezen év decemberétől új ós most már nyíltabban politikai célokat követő egyesülése is alakult, a Nemzeti Kör, amely tulajdonképpen a Csiga-vendéglő asztaltársaságából nőtte ki magát. Választmányában pedig -