Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

az egyénileg választott és használt jelmezek tarkasága, kellékest alkalmaztak, s általában is előrehaladt a szinház a szakembereket foglalkoztató kapitalista játékazini üzem irányába. Bár az előbbieket olvasva, talán úgy tűnhet, hogy a liberális szinházpolitikai elvek rendkivül szigorú, rigorózus eszmerendszer részei, a valóságban rugalmasan érvényesültek. Elsőként ismerték el nemcsak a szinház kiemelt jogait és jelentőségét, de a szinész személyes művészi értékeit is. Bajza József, aki 1830-ban az irodalom területén sikerre vitte az "Írói respublica" elvét, a tehetség diadalát a született előjogok és a protekció ellenében, ugyanebben a szellemben, helyenként igen élesen birált egyes színházi jelenségeket. Ne feledjük azonban: Katona József még polgári jogokat követelt a színjátszónak 1821-ben, Kölcsey Ferenc 1827-ben a vándorszínészet alacsony színvonaláról Írhatott. Tiz esztendővel később Megyeri Károly, a Lendvay-házaspár, Egressy Gábor és a többiek nemcsak természetes gesztussal foglalhattak helyet az athenisták asztalánál a Csiga-vendéglőben, hanem művészi kísérleteiket is megkülönböztetett figyelem kisérte. Hasonló, mint bármely más művészeti ág alkotásait, és a kritika igényessége, bajzai szigorúsága éppen azt a célt szolgálta, hogy a fiatal magyar színjátszás elfoglalja helyét a szépmüvészetek rendjében. Ám Bajza és Vörösmarty egyaránt a felfedezés örömével rögzítette az utókor számára Megyeri Károly egyik apró játékát is, egy rég elfelejtett német vígjátékban, mint a színészi eredetiség emlékezetre érdemes példáját: "Van e szerepben Megyerinek egy hires bő kalapja, olly bő, hogy ha fejére teszi, feje egészen a válláig belevész. /.../ A két, párbajt vivó után osonván, e szavakkal: Már ezt magam is megnézem - a nézők előtt vágja fejébe a nagy kalapot úgy, hogy az fejét egészen eltemeti." Amikor pedig Megyeri és a tehetséges Hubenayné számára fiatalon végetért a pálya, az ország első költője, Vörösmarty irta meg sírfeliratukat epigrammáiban. Mint fejtegettük, a liberális szinházprogram ereje abban állott, hogy sajátos területén tudatosan és folyamatosan kép-