Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai
viselte, segítette az érdekegyes ités távlatibb céljait. Gyengesége sem abban rejlett, bogy kölcsönzött esztétikai gondolatok továbbépítésével igyekezett - mint láttuk - a magyar színházművészet gondjait megoldani. Az 1830-as években a liberális álláspont még csupán keresek sajátja, tőlük minden szempontbél mérföldnyi távolságban voltak az érdekegyesités számbajöhető tömegei, a vármegyei nemesek. Már épült Pest vármegye színháza, amikor még elhangzott a régi közömbösség és földhoz ragadtság jelszava is: "Minek adakozzam én a pesti színházra, én ki annak soha hasznát nem veendem, ki talán életemben nem fogok belépni küszöbén." 1837 után pedig az Athenaeum Ítészeinek eszmei érdekeltségével az eredeti magyar drámairodalom fejlesztésében mihamar szembeszegült a Pesti Magyar Színházat működtető vezérvármegye anyagi szempontja. A megalakult részvénytársaság tagjai ugyan elvben nem vártak máat szelvényükre, mint morális osztalékot - mindazonáltal megkísérelték, hogy a szórakoztató szinjátéktípusok, elsősorban az opera műsorbeli arányok növelésével a bevételek legalább megközelítsék a kiadásokat. Ez vezetett előbb Bajza József igazgatói lemondásához /1838 júniusában/, majd az ún. operaháborúhoz, amikor a müsorviták személyes és politikai ambíciókkal összefonódva, szélsőséges formában zajlottak. Ekkor került sor az Athenaeum színikritika! rovatának elnémitására is, másfél éven át, 1839-1840-ben. A vitákban mindkét oldalon felvonulhattak rész- és féligazságok. A megyei vezetés nem értett a színházhoz, abban a helyi törvényhatósági élet egyik formáját látta csupán. "Munkában nem igen erőltetik meg magokat; gyűlésbe akkor mennek, midőn kedvűk jő, midőn jobb mulatságot nem tudnak találni. /•••/ Egy tárgy van, mellynél igen érdekeltnek látszanak: midőn két színésznőnek egymással, vagy színésznőnek színésszel van pöre." - irja nem csekély gúnnyal a vármegyei igazgató-választmány hétköznapjairól Bajza József. Másrészről viszont igaz, hogy a részvénytulajdonosok között azok az arisztokrata családok vezettek, a Rádayak, a Telekiek, a Károlyiak, akik az 183940-es országgyűlésen a bécai kamarilla nagy megdöbbenésére a
