Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai
gesztus egységében történő ábrázolását; a színpadi beszédben pedig alapkövetelmény lett a magyar nyelv természetes időmértékének kizengetése. Szemben a régi iskolával, amely - tekintet nélkül a mondanivalóra - ugyanazon hanglejtéssel és ismétlődő gesztusokkal adott elő bármilyen szöveget. A természetesség liberális-romantiku8 felfogása azonban - inti színészeinket Bajza - nem azonos a köznyelv egyszerű másolásával sem /a "mindennapiság"-gal/, meg kell őriznie emelkedettségét, érzelmi hangsúlyokban gazdag pátoszát, mint ahogyan a színészi játéktól is egyszerre kívántatik meg tipizálás és jellemző egyénítés. Ismét szemben a vándorszinészeti esztendők gyakorlatával, amikor az életből ellesett vonásokból rakta egybe az ábrázolandó figurát a játszó, mindig több ösztönösséggel, mint színészi tudatossággal. Újra a gyakorlatból vett esetekre térve, Vörösmarty - Lendvay Márton ejtését javítgatva a "äzeretlek" példáján szemlélteti a romantikus dikció lényegét. A színész mondotta "szeretlek" helyett "szeretlek* a kívánatos hangalak. Bajza hasonló módon "aljas"-nak nevezi a Pesti Magyar Szinház egyik fiatal színésznőjének alakítását, aki Kisfaludy Károly Három egyszerre c. vígjátékának Lorányi tanácsosnéját játszva, kellő tapasztalat híján "óságot affectáló öreg nemes matróna" helyett "ó divatú korcsmárosnét" formált. Szerdahelyi József ugyanígy megrovást kapott Vörösmartytól, amikor - a vándorévekben szerzett rutinjára támaszkodva - nem egyénitette, hanem egybemosta Kisfaludy Károly két külfÖldieskedőjét, Szélházyt a Kérők ben és Kényesyt a Csalódások ban, holott "Szélházyban nem szélesség a fővonás, mint Kényesyben, hanem valami előkelő finnyáskodás s egy Urea s fölületes nagyúrnak kevélysége." Bajza nemcsak kritikusi tollát forgatva, de a Pesti Magyar Szinház első igazgatójaként is érvényesíteni igyekezett a triász szinházpolitikai elképzeléseit. Az igazgatása alatt megfogalmazott színházi törvénykönyv a rendezőnek már kiemelt jogokat biztosított a próbák folyamatában, bár a szerző és a színész is elmondhatta észrevételeit, javaslatait. Egyre nagyobb figyelem fordult az együt tes-játékra, megszűnőben volt
