Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Elbert János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban

Gorkij dramaturgiájának uj megközelítése, az 1945 utáni évek jelentős mozzanata: az éjjeli menedékhely

. Szerzője már a század elejétől fogva jelismert iré és drámaíró Magyarországon, de éppen forradalom utáni korszaka - középpontjában a jegor Bttllcsov és a többi modern realizmus drámájával - ismeretlen volt nálunk. Ezt a Gorkij-korszakot erősiti megismerésünkben a Gobbi Hilda emlékezetes alakításával életre keltett Vas az a Zaeleznova Is, amely ugyancsak jelentős helyet foglal el Gellért társadalomelemző, lélektanilag is erősen megépitett-kimunkált rendezései sorában. Színháztörténetünk nagy pillanata a Jegor Bulicsov

« mely Somlay Artúr hatalmas, egy tömbből kifaragott alakításával teremti meg a magyar köztudatban a gorkiji gondolkodás szempontjából oly* központi jelentőségű alakot. A "kizökkent kereskedő", az osztályával, környezetével meghasonlott, nem szabályos tőkés alakja, egész pályáján foglalkoztatta Gorkijt, s mintegy összegező erejű fogalmazást ad róla, most már számunkra is. Nem véletlen, hogy a darab későbbi 70-es évek-beli felujitása az első felfedezés fényével szembesitve homályban marad. Jellegzetes, visszatérő mozzanata ez a Nemzeti játékrendjén felújított szovjet darabok sorsának: az eredeti felfedezés objektiv és szubjektív élménye megismételhetetlen, érvényes ez a Viharos alkonyat és a Ljubov Jarova

ja reprizére egyaránt, érdemes ide iktatnunk Somlay lirai vallomását a szerepről: "Egynéhány perccel ezelőtt fejeződött be itt valami a Nemzeti Szinház szinpadán és nézőterén, ami talán több mint egy úgynevezett egyszerű szinház! előadás. Még rajtam Jegor Bulicsov ruhája, haja, még itt a szakálla az államon, de a lelke már lassan-lassan elszáll belőlem, s a magamé most van •visszatérőben... " ...Gorkij népének a könyörtelen igazságot mondta, amely igazolja és helybenhagyja a jelent, és utat mutat a jövőbe. Ilyenformán üzent nekünk az iró ma este: Ahol nincs egyszerűség, jóság és igazság, ott pusztulás van. Ez a mű elsősorban és kétségtelenül orosz. "Földi vagyok, földi! Keresztül-kasul földi!" Ezt kiáltja népe fülébe." A szovjet darabok sorában jónéhány akad, amelynek nagy sike-