Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Szántó Judit: Az új magyar dráma és a Nemzeti Színház
játszottak ezekben az első magyar darabokban Abonyi Géza, Somlay Artúr, Bartoa Gyula, Uray Tivadar, Gőzön Gyula, Ladányi Ferenc, Tőkés Anna, Somogyi Erzsi, és mellettük a ma nagy j ai közül még annyian. Nagyszerű alakitások születtek, de egy gondosan értelmezett és kidolgozott kollektiv teljesítmény részeiként, az öregek és fiatalok által egyforma szenvedélylyel elsajátított Sztanyiszlavszkij-médszer alkoté alkalmazásával. És ez a művészi metamorfózis különösen feltűnővé a egyben gyümölcsözővé vált épp az új valóságot tükröző szovjet és magyar drámákban. X Az 1949/50-es évadban a Nemzeti Szinház egyetlen magyar drámát tűzött műsorára: Szabó Pál Nyári zápor ját. Ez több szempontból la sokatmondó adat, érdemes mögéje nézni. Három dolgot emelhetünk ki. A Nyári zápor , sommás kifejezéssel, sematikus mű. A Nyári zápor t ugyanakkor jelentős Író irta és mint ilyen, egyszersmind ki is emelkedik a sematikus művek áradatából. Végül: egyetlen bemutatóként reprezentálja a kortársi magyar drámát, vagyis - a Nemzeti Szinház most is szelektált. A fordulat évétől a kormányprogramig, 1953 júniusáig terjedő négy esztendő a hazai irodalmi sematizmus korszaka . A kultúrpolitika olyan müveket várt a szinházaktól, amelyek köz vétlenül szolgálják a napi politikát, a fejlődés ellentmondásait elkendőzve felhőtlen optimizmust sugároznak és formai téren, a közérthetőség jogos igényét vulgarizálva, a leegyszerűsitett, naturalista dramaturgia szabályait követik. A müvek csak a társadalmi élet, a termelés központi területeiről választhattak témát; a színházaknak nem egyszerűen új magyar alkotásokat kellett bemutatni, hanem ezen belül témakörö ket kellett "teljesíteni". 1951/52-ben például nagyszerű évadot zárt a Nemzeti Szinház. Szinre került a Hamlet , a Fös vény , a Feledhetetlen 1919 . Gellért halhatatlan emlékű Ványa bácsi ja, továbbá egy népi demokratikus dráma /Cach Viaduktja/ mellett három magyar újdonság is, egy átlagos /Háy Gyula: Erő /, egy jelentős /Urban Ernő: Tűzkeresztség /, és egy kiemel kedő /Illyés Gyula: Ozorai példá ja/. Nos, ennek az álomszép-
