Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

Ti pénzt adatok tán az épülethez; De én a millyen czifrátlan vagyok, Ezen kezemmel, melly élelmet ád, Két állé hétig hordtam a követ, S magam fizette értté - őrömet* Egész tárgyalandó időszakunkban, 1848-ig a Nemzeti Szinház létének és fejlődésének fő vonala, egyben biztositéka a reformellenzék érdeklődése, a kulturális érdekegyesitésben elfoglalt megkülönböztetett hely. Csak a liberális szinházpolitikai program nevezhető a szó teljes értelmében eszmerendszernek, minthogy kiterjedt az igazgatás, a müsorpolitika, a közönségviszonyok, a rendezés, a kritika, a színházesztétika területére. Léteztek emellett radikális és konzervatív törekvések és megfontolások, de ezek jelentősége jóval kisebb, hatásuk általában rövidebb időszakokban érezhető* A liberális szinházprogram érvényesítése - középpontjában a nemzeti színházi gondolattal - az 1830-as években három síkon folyt. A 8zinügy 1807 óta szerepelt az országgyűlések napirendjén, de csak az emiitett XLI/1836. törvénycikk számitott az első tényleges eredménynek. Szóhasználatában is a liberális terminológiát követte, amikor a játékszint "a nemzeti kifejlődésre, a nyelv pallérozásának előmozdítására és az erkölcsiség ez által is bővebb kimivelésére" alkalmas intézménynek nevezte. A törvénycikk azonban az országos anyagi biztosítás ügyében nem hozott garanciákat. Szavatolta viszont a holtnak maradt betűket a vezérvármegye, Pest, 1835 ősze óta folyó építkezésével a Kerepesi úti ajándéktelken. Az eredetileg ideiglenesnek szánt épület munkálatai nemcsak a teátrum ellenfeleit mozgatták meg, de tollcsatára ingereltek a szinügy hiveinek táborában is. Széchenyi István tervének /Magyar játékszinrül

, 1832/ fogadtatása már előlegezett valamennyit a kilenc évvel későbbi nagy vitából Kossuth ellenében, a "legnagyobb magyar" elazigetelődésének folyamatából. Pedig ezúttal a gróf érvei voltak az erősebbek: igazat mondott az országos fundus kérdésében, a szinház elhelyezésének ügyében és joggal kárhoztatta a vármegyei azinpártolás gya-