Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai
korlatának szakszerűtlenségét. Mégis, Földváry Gábor Fest megyei alispán, akit utólagos ábrázolói egytél egyik a "régi táblabíró" prototípusaként emlegetnek, feudália eszközökkel ugyan, de felépíttette a szinházat. Ám ugyanez a Földvár y 1838-ban majd vallató parancsot ad ki az Athenaeum szerkesztői, Bajza József, Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc, a Magyar Tudós Társaság tagjai ellen, amikor úgy véli, hogy más eszköze nincsen a liberális sajtóval szemben. A Széchenyi-féle helyes elképzelések gyakorlati veresége azonban annyit már megmutatott, hogy nem lehet szinházpolitikát /és általában politikát/ csinálni a megyei nemesség tömegei nélkül, vagy éppen ellenükre• A jogalkotás és a színházépítés mellett a kulturális érdekegyesités hivei a kritikai életben és a művész ettudomány ban sem tétlenkedtek. A Magyar Tudós Társaság tagjaiként drámaforditásokat szorgalmaztak, javitgatták a budai Várszínházban játszó és Pest vérmegye pártolta színtársulat elavuló könyvtárát. 1837-re, a Pesti Magyar Szinház megnyitására hasonló alapossággal és tudatossággal készültek föl. A Bajza-ToldyVÖrösmarty triász vezetésével 1836-ban alakult meg a Kisfaludy Társaság , amely rögtön első kiadott pályázati tételével /"Mi befolyása van a drámai literatúrának a nemzet erkölcsi életére...?"/ nem hagyott kétséget afelől, hogy a liberális szinházprogram új és hatékony fórummal gyarapodott. 1837-ben már lap élén is állottak, és az Atheaneum közvetlenül a szinház nyitása előtt májustól júliusig közölte Vörösmartytól az Elméleti töredékek et. Az ország első költője akkor összegezte dramaturgiai tudását, amikorra már eldőlt, hogy Bajza József lesz a Pesti Magyar Szinház első igazgatója és Vörösmarty Írja majd a megnyitó est prológusát, az Árpád ébredésé t. Az ünnepi egyfelvonásos szereplői /főként az allegorikus figurák/ egyértelműen szinházpolitikai elveket testesítenek meg, a legfontosabb jelenet szerzői utasítása pedig nem más, mint a liberális program színpadra állítása: "Mindenféle rendű emberek jőnek s részint egyenesen a színházba mennek, részint kisebb nagyobb csoportokban egy ideig állonganak." Hogy a libe-
