Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Dr. Székely György: Négy portré a Nemzeti Színház történetéből

nia, hogy as új vállalkozás egyáltalában életben maradhasson. És sokat tanult. Például fogalmazni: "Mit akarunk mi színházainkkal? Nem egyedül mulatságot, gyönyörködtetést, nekünk magasabb célokat kell hozzá kötnünk, nyelvet, nemzetiséget. Figyelmet kell tehát fordítani, a legnagyobbat, honi iréink termékeire." S egy más helyen: "Megtanultuk, hogy Pesten puszta építéssel nem lehet színészetet most még alapítani; megtanultuk, mit már elébb is tudhatánk, de hinni nem akartuk, hogy ház mellett még a pénz sem elég biztositéka a színészet! állandóságnak, hogy ezekhez még művészi tudomány, rendszeres 1gazgatás és mi ennek következménye: gazdálkodási takarékosság is kívántatik." Bajza még egyszer visszatért az akkor már oszagos szintre emelt Nemzeti Szinház élére: gróf Ráday Gedeon mellett lett aligazgató 1847 júniusától 1848 májusának végéig. Mint igazgató élte át 1848 március 15-ét és ez az élmény hatotta át melegséggel a végképp távozó búcsúszavait is. "Virágozzék a felszabadult haza" - mondta - "s adja isten, hogy a nemzeti szinügyhek is feltámadjon napja 8 milliók érezzék annak fontosságát, mit még most alig éreznek százan, ezerén." XXX A nemzet szabadságharca elbukott. A legsötétebb abszolutizmus tért vissza; a hivatalos intézkedések a nemzet létét fenyegették. A jövet illetően is különböző elképzelések alakultak ki: voltak, akik újrakezdték volna, - minden kínálkozó vagy vélt alkalommal - a függetlenségi harcot, a nép forradalmát; de többen voltak, akik a polgárosodás békés útjáért - s a forradalomtól irtózva - hajlandókká váltak a hatalom bizonyos megosztására külpolitikai okokból is készségesebbé vált Habsburgok kai, az Ausztriával való kiegyezésre. Hat évvel a kiegyezés után, amikor az aulikus-arisztokratikus irányítás a szinház élén szinte teljesen csődöt mondott, a Nemzeti történetében először "szinház! ember" került az igazgatói székbe: Szigligeti Ede. Ekkor már ötvenkilenc éves volt, de egész életét a színháznál, túlnyomó részét a Nemzetiben töltötte. Volt már színész, titkár, rendező - a mindenekelőtt drá-